Seite - 447 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

448 néhány szószéknek és oltárnak hasonló építészeti dísze van. A Jagellók alatt utóbb a domború faragvány helyét néha a sik díszítmény foglalja el, mely a formákat nem az építészettől kölcsönzi, hanem a festészetben uralkodó díszítményes formákhoz tartja magát. A XVI. század második felében pedig a bútorokról és az építészeti asztalosság műveiről végleg eltűnnek a farag- ványok és helyükbe a fa burkolat lép. Éjszaki Csehországban a XVI. század második felében az építészettel benső kapcsolatban a díszítő szobrászat egy sajátos neme fejlődött ki. Leitmeritztől éjszakra és egymástól nem távol eső Schwaden, Waltirsch és Schönpriescn helységek templomainak belsejét gazdag, egyöntetű és a részletekben is művészi gonddal kidolgozott szobrászati dísz teszi vonzóvá; különösen az oltárok, a síremlékek, a szószék és a keresztelő medencze kőből faragott gazdag szobrászati dísze vonja magára figyelmünket, s jellemző sajátossága, hogy hollandiai, éjszaki német és olasz renaissance elemek keverékéből áll, sőt a schwadeni keresztelő medenczén barokk részletek is fordúlnak elő, *a mi a Rudolf-féle korszak végét jellemzi. E templomok, illetőleg azoknak belső díszes berendezése Salhausen egykori urainak idejéből való, a kik a művészetet nagyon kedvelték, a minek terjedelmes birtokaikon számos bizonyítékát hagyták maguk után. A reichenbergi vár- kápolnában levő és 1604-től 1606-ig készült fa faragványok művészetileg rokonságban vannak a föntebb említett kőfaragói munkákkal. Keleti és közép Csehországban nem ritkaság az égetett agyagból való építészeti díszítmény, sőt e czélra néha a kályhafiókok előállítására szolgáló homorú formákat is használták. A fazekasság, mint az ipar több más ága is Kuttenbergben fejlődött ki, és termékeit, kivált a kályhafiókokat eredetiség jellemzi. A XVI. században Kuttenbergen kivűl Beraunban és más városokban is virágzott a fazekasság. A XVII. és a XVIII. századból számos, részint tarkára festett, részint zöld színű kályhafiók maradt fönn. A kályhák különféle nagyságúak voltak ; a nagy kályháknak egyik legjellemzőbb példánya a prágai Clementinum ebédlőtermében látható. A hímzés művészete az egész XVI. és XVII. századon át virágzott, és részint a kártosok űzték iparilag, részint a nemes hölgyek művelték. A templomi ruhák domború hímzései a festészettel és a szobrászattal vete- kednek ; a hímzés nagy terjedelmű munkákra is vállalkozik, a milyen példáúl az összerakható oltár, mely Lobkowitzné Vitzthum Anna asszony költségén