Seite - 455 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

456 a köszürűlt üveg, úgy a bútorok is a pompakedvelő nemesség lakásának díszeiül szolgáltak. Csehországban a XVII. és a XVIII. században a nemesség pompakedvelése felvirágoztatta a puskaművességet is. Lipót és VI. Károly uralkodása Csehországban a vadászat mesterségének arany korszaka volt. A díszítő művészet a vadászatból bőséges anyagot merített; a kettős falú üvegedényeket, a bútorokat széltében vadászati jelenetek díszítették; a vadász is pompás fölszereléssel, kivált szép puskával díszíté magát. A XVII. század elején leginkább gyöngyházzal és elefántcsonttal, a XVII. század végén és a XVIII. században ezüsttel és aranyozott rézzel rakták ki a puskát gazdagon és azonkívül vésetekkel emelték díszét. Prága a puskaművesség fő helye, a hol a XVII. és a XVIII. században a Stifter, Poser, Neireiter, Kubik, Marek családok, továbbá Deplan János, Sella József és mások tűntek ki. Az ország különböző vidéki helyein is találkoztak érdemes mesterek, így Benda Frauenbergben, Breitfelder és Kaiser Karlsbadban, Lackner János Raudnitzban, Haul Ignácz Falkenauban, stb. A XVIII. századbeli puska- művesek utódai állanak ma is az e fajta vállalatok élén. A XVII. század második felében a világi művészet mellett ismét elő- térbe lép az egyházi művészet. A bőkezű nemesség és a gazdag polgárság elősegíti a templomok pompás berendezését, díszes edények és ruhák beszerzését. A Szent Vitus templom és egyes kolostorok kincseit kiegészítik; újabb kincstárak is keletkeznek, mint a prágai Loretto kápolnáé és az altbunzlaui búcsújáró templomé. A kelyheket és a szentségmutatókat, mely utóbbiak sugárzó nap-alakúak, cseh gránáttal és egyéb drágakővel, a XVIII. században pedig zománezos lemezekkel és ezüst filigránnal díszítik. Az edé- nyek pompájával versenyeznek az arany hímzésű nehéz ruhák, melyek jobbára ájtatos nemesi hölgyek ajándékai. A Mária-szobrocskákat gazdag ruhába öltöztetik. Ezeket gyakran polgárok és falusi emberek készíttették s olykor a népies ornamentika motívumai láthatók rajtuk. A templomokra fordított gond következtében ismét fölvirágzott a művészi ipar két ága, t. i. az asztalosság és a lakatosság. A prágai (Szent Miklós és Szent Egyed), a sedleci, a hohenfurthi, a piassi, a klattaui, az oseki és számos más kolostor-templom barokk ízlésű oltárai, képrámái, padjai, gyóntató székei, szószékei változatos alakúak és faragványokkal gazdagon díszítvék. Némely kolostorban szerzetesek gyakorolták e művé- szetet, a plebánia-templomok számára prágai, vagy vidéki mesterek dolgoztak. A mesterek közül említésre méltó Nonnenmacher Márk, a ki 1710-ben ily