Seite - 457 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

458 czímű művet adott ki : „Az építészeti asztalos művész, vagy prágai oszlop- könyv". Ez a mester készíté a launi templom oltárait. Az asztalosságnál fontosabb a lakatosság, melynek már a XVI. század végével kezdődik új korszaka. A kovácsolt vasat ritkán munkálták meg annyi művészettel, mint a XVI. század végén. Prágában és déli Csehországban gyakoriak a remek vas munkák, ilyenek példáúl a Szent Vitus templomban I. Ferdinánd és II. Miksa mauzóleumának vas rácsozata, melyet 1568-ban Schmidthammer György prágai mester készített, továbbá a Neuhaus vár- kastély udvarában levő kútkáva rácsozata, mely Neuhaus Ádám H. (meghalt 1602-ben) idejéből való. A XVII. század folyamán számos kovácsolt vas munka készült, melyek a XVIII. század elején újabbakkal, négyszögletes és kerek vas rudakból összeállított rácsokkal, rózsákkal díszített kapukkal s roppant nagyságú lakatokkal szaporodtak. Dinzenhofernek műveit, neveze- tesen a prágai ó-város Szent Miklós templomát, a kleinseitei Szent Tamás templomot, a neustadti Szent Károly templomot díszítő számos lakatos munkák nagyobb részét általában a mester művészi fölfogása jellemzi. Azonban a XVIII. század vége felé már hanyatlik a lakatosság, a mennyiben egy felől az öntött vas leszorítja a kovácsolt vasat, más felől pedig a sárgaréz és a bronz jut uralomra. A művészi ipar egyéb ágaiban is nagy hanyatlást okoz a gyári munka. A cseh üveghuták ugyan megőrzik technikai vívmányaikat és piaczaikat, formáik azonban ízléstelenekké válnak ; a Prágában és Teinitzban alapított kőedény-gyárak csakhamar megszűnnek és lassanként az életre valóbb porczellán-gyártás fejlődik ki. * Az egykori elbogeni kerületben : Elbogenben, Schlackenwaldban, Pirkenhammerben, Altrohlanban, Dalwitzban, stb., továbbá a saatzi kerü- letben Klösterlében levő gróf Thun-féle és a tökéletesség magas fokán álló mostani porczellán-gyárak alapítása a XVIII. század végére és a XIX. század elejére esik. A 40-es és az 50-es évekbeli építkezés, mely a régi művészeti irányok nyomdokain haladt, egyben-másban kedvező hatással volt a művészi iparra. Azonban a művészi körök nem igen törődnek az ipar szükségleteivel. Abban az időben, úgy szólván, egyedül Manes József érdeklődött az iparművészet iránt; iparművészeti tervei bizonyítják, hogy a román és a népies elemekből szerkesztett ékítményeit szigorú szabatossággal alakította. Azonban az 50-es és a 60-as évek e fajta tüneményei csak szórványosak és nem jutnak uralomra.