Seite - 467 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

468 gabnanemek között. A rozsszalma nem csupán szalmakötelek fonására a legalkalmasabb, hanem a mennyire a fönnálló építési szabályok legalább még megengedik, a falusi házak födeléül is szolgál, s a belőle csinált tető, habár kész tűzveszedelem, kétségtelenül a legolcsóbb s egyébként tartós és könnyen készíthető. Rozsa szerezte meg a cseh királyságnak már réges-régen a „Német- ország gabonakamrája" nevet, melyet azonban ma már a vasutakon szállított orosz gabona versenye miatt sokkal kevésbbé érdemel meg, mint hajdan. Valamint a búzának, úgy a rozsnak is csak kevés fajtáját termesztik cseh földön, minthogy az újabb időben behozott s olykor nagyon fölmagasztalt külföldi fajták többnyire igen hamar elkorcsosodnak ; míg ellenben a cseh őszi és tavaszi rozs, mely itt évszázadok óta teljesen meghonosodott, győztesen állja meg minden mással a versenyt. A harmadik gabonanem, az árpa, még pedig a kétsoros (Hordeum dystichon), szintén föntartja még mindig tisztes helyét a cseh kalászos növé- nyek sorában, főkép tavaszi vetés gyanánt, s kivált azért, mert rövidebb fejlési szaka zordonabb éghajlat és közepes nyári meleg mellett is megérleli. Ha a föld nem túlságosan silány, még magasb hegyvidéken is megterem. A négy- és hatsoros árpa nagyon csekély elteijedésű, míg a kétsoros a búza területét is fölülmúlja valamivel s első sorban a serfőzés megbecsül- hetetlen anyagát, a malátát szolgáltatja, melynek legjobb minőségét kivált a kapás növényeket termő vidékek halvány, keményítőben gazdag és sikér- ben szegény szemű árpája adja, míg az üveges, sikérben gazdag szeműből az a kitűnő árpakása készül, mely joggal nevezhető a cseh nemzeti eledelek egyikének, minthogy általában el van az országban terjedve. Ez az árpakása a sertéshús házi földolgozásában, mint a véres hurka kedvelt alkotórésze is nevezetes szerepű. Ujabb időben idegen árpafajtákat is termesztenek Cseh- országban, kivált a serfőzésre igen alkalmas és ezért kedvelt hanna-, továbbá a chevalier-fajtát és egyéb változatokat. Mindazonáltal, a vetőmag jó meg- válogatását föltéve, a honi, mint az itteni éghajlatot régóta megszokott kétsoros árpa valamennyinél többet ér. Az árpa szalmája, jóllehet rövid, de nein épen megvetendő takarmány s általában szecskázva szokták takar- mányúl használni. A zab (Avena sativa), ez éghajlat és talaj dolgában egyaránt legkevésbbé kényes gabonanem (még pedig leginkább a bugás, kevésbbé a zászlós zab) mindenütt található és a lovak legbecsesb tápláléka, de régebben mint