Seite - 470 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

471 E kiváltképen emberi táplálékul szolgáló két hüvelyes veteményhez járul még egy velük nem rokon növény, a tatárka (Polygonum fagopyrum és tartaricum), mely rövid érési szaka és gyors növése miatt alkalmas utó- vetemény, és a melynek nem csupán a kedvelt emberi táplálékul szolgáló magja becses, de a szalmája is elég jó takarmány, míg a virágját a méhek igen keresik, mert mézben fölötte dús. Méhészetek mellett ép ez okból termesztik némely helyütt a tatárkát vagy pohánkát. A kevésbbé elterjedt, de tápláló volta miatt kedvelt hüvelyes vetemény- fajok közül említendő még a bab vagy paszuly (Phaseolus nanus), melynek magját főzve, savanyítva, sőt lisztté őrölve is eszik, s mely itt-ott már rendes mezei veteménynyé lett, holott régebben inkább csak kerti növény volt. Ezek mellett azonban termesztenek újabban egyes olyan hüvelyes vete- ményeket is, a melyek magja pusztán csak takarmányúl szolgál; ezek közt első helyen áll a bükköny (Vicia sativa), utána következik a lóbab (Vicia faba) és legújabban a csillagfürt három faja (Lupinus luteus, albus és angustifolius). A bükköny már régóta ismeretes jó tápláléka a lovaknak, s mint ilyet Csehországban már a népdal is megénekli, míg a lóbab újabb- kori jövevény s leginkább csak a nagybirtokokon termesztik. A csillagfürt azonban csak mostanában kezd tért foglalni ; de azon legújabban fölfedezett sajátsága miatt, melynél fogva gyökérgumócskáival a talaj nitrogén tartalmát gyarapítja, csakhamar ott is meg fogják kedvelni, a hol eddig azt tartották róla, hogv csak silány, homokos földbe való. Ez a sajátság, a mely különben nemcsak a csillagfürtnek, hanem az összes pillangós növényeknek tulaj- dona, szebb jövőt igér e növényeknek Csehországban, hol ennek folytán remélhetőleg mind inkább el fognak terjedni a mezőgazdaságban. Takarmánynövények. Nagy fontosságúak a cseh gazdára nézve azok a takarmánynövények, a melyek termesztésére csak a múlt században nyert buzdítást, a melyek azonban ma már annyira elterjedvék, hogy még a leg- szegényebb országrészek legkisebb birtokain is találni egy-egy kevéskét belőlük. Ezek első sorban a herefélék és ezek rokonai, melyek ma mintegy io százalékát foglalják el az összes megmívelt területnek. Köztük a lóhere (Trifolium) különböző fajtáival találkozunk, többnyire mégis a vörös és fehér lóherével, míg rokona, a luczerna (Medicago) és a baltaczím, vagy a spanyol lóhere (Onobrychis) hosszabb időre terjedő tenyésző képességűek s ezért váltó gazdaságra berendezett birtokokon nehezebb beilleszthetőségük miatt kevésbbé alkalmasak, legfölebb külön táblákban, úgy nevezett takarmány-