Seite - 479 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

480 sora előzi meg a szorgos munkálatoknak, a melyek mind a nőnemű virág- bugák lehető legszebb kifejlődését igyekszenek elősegíteni, hogy a bennük lévő fűszeres lupulin mentül dúsabb legyen. Leszedés és szárítás után e bugákat zsákokba csomagolják és így juttatják piaczra, most már főkép arra ügyelvén, hogy jeles termékük silányabb árúval való hamisítás útján a hírében csorbát ne szenvedjen, a miért is a nevezett városokban mindenütt van komló- bélyegző csarnok, a hol az onnan kikerülő árúk valódi eredetét hitelesítik. Kevés ország dicsekedhetik a gyümölcstermesztésnek oly annyira kedvező éghajlattal és talaj keverékkel, a minők Csehországban találhatók. Ehhez járúl még az is, hogy itt mind a német, mind a szláv lakosság veleszületett szeretettel dédelgeti a gyümölcsfát, melyet dalaik is dicsőítenek. Nem csoda tehát, ha az idegeneket Prágában s a vidéken is meglepi a gyümölcspiaczok rendkívüli gazdagsága, s hogy az ország i6!/a millió gyümölcsfája évről évre tetemes mennyiséget enged külföldre is elszállítani. Lobositzból példáúl mintegy 68.400 métermázsa friss és 14.830 métermázsa aszalt gyümölcsöt szállítanak lefelé az Elbén. Nem kevésbbé tetemes az éjszakon és délnyugaton kifelé szállított gyümölcs tömege. A kivitelben főkép azok a vidékek részesek, melyek az Elbe völgyéhez hasonlóan a vízi útat használhatják, minthogy e kényes árúnak a rázás megárt; de meg a vízi út a mellett, hogy a leg- jobban kiméli a gyümölcsöt, még a legolcsóbb is. Cseh gyümölcsöt, mint példáúl a kitűnő mischenski s más almákat, nemkülönben számos körtefajt, mindeniket a maga hagyományos nevén, sok helyütt találni éjszaki Európában, mindenütt a jobbmódúak asztalán, kivált pedig ott, a hová hajón szállíthatók. E jövedelmező kiviteli czikknek mennél gondosabb ápolására s termesztésének kiterjesztésére újabb időben úgy egyes szakiskolák (minő a Prága melletti trójai, továbbá a melniki és leitmeritzi), mint számos egyesületek is mind jobban buzdítják a lakosságot s e részben az országos gazdasági tanács leghathatósabb támogatására számíthatnak. A gyümölcs télre való eltevésére, a mi hajdan csakis kály- hában való aszalás útján történt, újabban szintén nagyobb gondot fordítanak és korszerűbb eljárási módokat követnek. Nemkülönben a gyümölcsbor készítése is kezd már meghonosodni. Ma már nincs is az országnak vidéke, a hol legalább valamelyes gyümölcstermesztés ne volna, a mi kivált azóta mondható, a mióta még a madárcseresznyét, ezt a legzordabb hegyvidéken is megtermő gyümölcsfajt is sikerűit ehetővé nemesíteni.