Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

486 egészen ingyen födöztethették az állami ménekkel kanczáikat, csupán ezen év óta fizetnek hágatási díjat. Jelenleg 500-nál több hágó mén van az országban, a melyek évenként összesen 30.000 kanczát födöznek, s így egy ménre 50—60 kancza jut. Nemesítés, vagyis kívánatos tulajdonok megszereztetése czéljából külföldi, leginkább pinzgaui, percheron, angol, belga és éjszaknémet méneket visznek be az országba. Kiváló csikókért a gazdák évenként díjakat (mintegy 1.300-at) nyernek, a melyek részben a földmívelésügyi minisztérium, részben az országos bizottság költségveté- séből kerülnek ki; de egyes kerületi választmányok, így nevezetesen déli és keleti Csehországban, szintén hozzá járulnak ily jutalmak kitűzésével a lótenyésztés emeléséhez. Az állami méntelepeken kivűl vannak még az országban magánménesek V V is, így különösen Neuhof, Chlumec, Cimelitz, Caslau, Friedland, Neuschloss, Hermanméstec, Turnau, Slatinany és Styskal községekben, melyeket egyes nagybirtokosok tartanak fönn. A szarvasmarha-tenyésztés ma Csehországban aligha állna azon a magas fokon, a melyre jutott, ha itt is csupán a természetes fűtermésre lenne uta- sítva, mint az alpesi tartományokban, s ha a szántóföldeken való takarmány- termesztés, valamint a mezőgazdasági iparágak, így nevezetesen a czukor- és szeszgyártás, a sörfőzés és keményítőgyártás az ország egy nagy részének nem szolgáltatnák azt a tetemes mennyiségű eleséget, a melyre a jelenlegi marhaállománynak szüksége van. Az állatokat még egy évszázaddal ezelőtt igazán nyomorúságosan táplálták, valósággal éheztették. Ha a régibb időkből való följegyzésekben az akkoriban szokásos takarmányozásról olvasunk, igazán alig látszik előttünk érthetőnek, mint lehetett oly fukar etetés mellett egyáltalán a marhaállományt » eltartani. Epen ezért nem is fejlődött az országban oly határozott jellegű változat, hogy valami Csehországot különösen jellemző fajról lehetne szó. A takarmánytermesztés mellett főkép a czukorgyártás lett századunkban a marhatenyésztés egyik legjótékonyabb előmozdítója, még pedig nemcsak azzal, hogy maga is nagy mennyiségű táplálékot juttat a marhának, hanem egyúttal azzal is, hogy okúi és alkalmúl. szolgált a czélszerű váltógazdaság meghonosítására, mely a régi, ugarolásra támaszkodó s csupán gabnaneműeket váltogató vetésforgóval ellentétben, a kalászos növények közé — helyesen — kapás növényeket vagy takarmányféléket iktat be, a mivel régente nem is álmodott bőségű zöld és száraz takarmányt szolgáltat a marhatenyésztésnek.