Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

491 tekintettel arra a tetemes haszonra, melyet ez állat a silányabb száraz takarmány és szalma értékesíthetése által nyújt. A juhokéval ellentétben, a kecskék nek, a szegény ember e tejelő állatainak száma folyton emelkedőben van,. mert azon idő alatt, melyben a juhok száma Csehországban felényire apadt, a kecskéké a háromszorosnál is magasbra emelkedett. Volt ugyanis 1837-ben 100.723 1857-ben 136.911 1869-ben 154273 1880-ban 307.555. És e szám előreláthatólag még továbbra is emelkedni fog, sőt úgy látszik, hogy a kecske, mely a juhnál jóval kevesebbel is beéri s e mellett, a gyapjút kivéve, becsesebb a juhnál, emezt mindenütt ki fogja szorítani, a hol sok oly kisebb birtok van, a melyek csak csekélyebb marhaállományt tudtak eltartani, vagy a hol a földbirtok nélküli napszámos és szegény mesterember kecskéje olcsó eleségét bérlet útján, vagy néha ingyen is meg- szerezheti. Ha pedig a kecske nem volna oly veszedelmes pusztítója minden lombos növénynek: akkor bizonyára a módosabb gazdáknál, sőt a nagy- birtokokon is meghonosodnék, mivel teje úgy mennyiségével, mint zsír- tartalmával igen kiváló s csak a szaga miatt kevésbbé kedvelt ; továbbá ez állat szaporasága is igen nagy; a gödölye-pecsenye pedig, főkép húsvét táján, ép olyan keresett, mint a bárányhús. A nagybirtokokon azonban annyira szeretik a fát és cserjét, melyek nagyban növelik is a táj szépségét, hogy kímélésük kedvéért a kecskét, mint azok ellenségét, nem igen tűrik. Annál nagyobb gondot fordítanak a sertéstenyésztésre, melynek terén Csehország méltán örvend jó hírnek. Míg a monarchia többi, kivált déli országaiban a sertéstartás és tenyésztés többnyire legelőkön való fölneveléssel kapcsolatos : addig Csehországban ugyan szintén nincs a sertés minden legelő nélkül, de mégis jobbára házi ápolásban nő fel, s ép ennek a gondozásnak köszöni gyors fejlődését és hízékonyságát, valamint húsának azt a kitűnő minőségét, mely a bel- és külföldön oly becset és hírt szerzett a porhanyó cseh, különösen a prágai sódarnak. Általában mindenütt, még a nagybirtokokon is a fehérnép dolga a sertések gondozása, a melyeknek eleségét ők készítik el s többnyire pép- szerűvé főzve és melegen adják az állatoknak. Tetemesen emelkedett a sertéstenyésztés újabb időben, kivált azóta, hogy a régi honi fajtának magas 62*