Seite - 491 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

49 2 lábszárú, rövides törzsű és fölálló fülű állatai angol-khinai kanokkal való keresztezés útján hosszabb testűekké, finomabb csontúakká, nagyobb terme- tűekké, sőt szaporábbakká is lettek. Ma már mindenütt, még a legfélreesőbb cseh falvakban is számos ivadékát láthatni e jeles keverékfajtáknak, a melyek meghonosítása fehér yorkshirei, fekete essexi, berkshirei és egyéb angol kanok behozatalával kezdődött. Jóllehet a sertések összeszámlálása, kivált a falvakban sokféle nehéz- ségbe ütközik, s e miatt nem is igen lehet teljesen megbízható számadatokra szert tenni : azért mégis igen figyelemre méltó, hogy az országban 1837-ben 244.272, 1857-ben 577.274, 1869-ben 228.180 és 1880-ban 322.005 sertést írtak össze. A házinyúlat is tenyésztik ugyan mindenfelé az országban, de csak igen csekély mértékben, s még újabban, a mikor nagyobb állatok nevelésére törekszenek, sem tudott e keresetág alsórendű s csupán mellékes szerepébői fölvergődni, a mennyiben még ma is jóformán csak a ló és szarvasmarha takarmányának hulladékaival táplálják s minden gondozás nélkül hagyják a nyúlakat. Baromfitenyésztés. Csehországban, melynek a területe felerészben szántó, tehát nagyrészt gabnatermő föld s a mely e mellett erdőkben is gazdag és vízben sem szegény, a szárnyas állatok minden neme elégséges természetes táplálékra talál, s ezzel az állattenyésztés egy nevezetes ágának már megvannak az előfeltételei. Ügy a tyúkféle, mint az úszó baromfi minden fajtáját, kivált azonban a libát és kacsát is századok óta nagy gonddal nevelik és ápolják Csehországban, s így a tojás és toll mindenkor tetemes jövedelmi ág volt és ma is az a cseh mezőgazdaságban. A tyúkok tenyésztését újabb időben külföldi fajták meghonosításával is igyekszenek előmozdítani; de egyelőre még igen kérdéses, vájjon ez idegen fajták a honit fölűlmúlják-e haszonhajtás tekintetében ; sőt valószínű, hogy a régi cseh fajta, ha ugyanabban az ápolásban és táplálásban részesül, mint az idegen fajták, ezeket húsa, mint tojása mennyiségére nézve nemcsak eléri, de tán még fölül is múlja, s hogy erős és dúsabb táplálék mellett a honi tyúknak kivált a tojásai súlyban, tehát a tojás legfőbb jelességében az idegen fajták legsúlyosabb tojásaival is megmérkőzhetnek. A kochinchinai és Brahmaputra-tyúkoknak néha igazán meglepő nagysága s egyéb külföldi fajtáknak szép tarka tollazata ugyan megtévesztheti a szemet, de azért e fajták még épenséggel nem fizetnek jobban, mint a szerényebb honi paraszt-