Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

493 tyúk, melynek tartása mindenütt igen hálásnak mutatkozik, a hol kellő táplálékáról s főleg a zord évszakban meleg hajlékról is gondoskodnak számára. De már századok során át történt teljes meghonosúltsága tekin- tetéből is ezt illeti meg minden okosan számító gazda szemében az elsőség a többi, a baromfi-udvarnak inkább csak díszére váló fajta fölött. Mindazonáltal nem csekély számúak a külföldi baromfi kedvelői; de viszont a honi baromfitenyésztés föllendítésére irányúló egyesületekben sincs hiány. A legnagyobb közöttük az 500 tagot számláló „Kleinthier-Zucht- verein für das Königreich Böhmen" (Csehországi aprómarha-tenyésztő egyesület), melynek 30 tenyésztő állomása van az országban, úgy, hogy az említett hét gazdasági kerület majdnem mindenike nyújt néhány ily állomásnak minden őszszel rendezett kiállításain alkalmat munkássága haladó eredményeinek bemutatására és értékesítésére. Ez aprómarha-tenyésztő állomások a következők : Bulovka, Eisenhüttel, Goltschjenikov, Gradlitz, Hrabaőov, Chrudim, Josefstadt, Jungbunzlau, Koterov, Kouíim, Kuklena, Ledeő, Manetin, Meziles, Nemyschl, Neustupov, Nimburg, Patek, Peéek, Pisek, Pluzna, Podébrad, Prága, Slotava, Sumbor, Tetín, Velin, Vyserovitz. Mintaállomásnak tekinthető a manetini, melynek birtokosa, Lazansky J. gróf, az országos egyesület ez idő szerinti elnöke. A statisztika egyelőre még csak megközelítő adatokat sem nyújt a baromfiak számát illetőleg. A legnagyobb baromfiudvarok a nagybirtokokon vannak, hol rendesen kappannéveléssel kapcsolatban többnyire a tulajdonos saját szükségletére szolgálnak. Azonban a parasztgazdák, sőt még a földbirtok nélküli szegényebb családok is tartanak saját használatukra kisebb-nagyobb számú baromfit. A szelíd, kevéssel beérő és eleségüket maguk is könnyen fölkereső állatok úgy szólván minden költség nélkül is eltarthatok, minthogy a bőkezű természet minden évszakban milliónyi fűmagot és rovart ád nekik ingyen, s ezzel még a szegény embernek is lehetővé teszi, hogy az így szerzett hús, tojás és toll eladásával pár forintocskát keressen. Már ebből is következtethető, hogy a tyúkfélék száma Csehországban számos millióra rúghat. A mi a ludakat illeti, ezek számát hat millióra becsülik. Ennek nagyobb részét azonban, mivel a falusi lakosság csak kevés marhahúst eszik, mivel továbbá búcsúk idején és télen át egyébkor is a libapecsenye, de kivált a Márton lúdja a legnépszerűbb eledel közé tartozik, maguk a tenyésztők fogyasztják el, s így csak mintegy félmillió lúd kerül eladásra. Ezek közül