Seite - 493 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

494 sokat visznek ki Bajor-, Szász- és Poroszországba, valamint Alsó- és Felső- Ausztriába is, a hol a cseh libát annál szívesebben megveszik, minél ked- veltebb ott is a pecsenyéje, a nélkül azonban, hogy az ottani gazdák a libák fölnevelésével és tömésével járó sok vesződséget is hajlandók volnának magukra venni. Legkevesebb a lúd Csehország éjszaki részén ; ellenben a legtöbb délen Budweis, Klattau, Tábor, Kourim és Pilsen környékén; továbbá Közép-Csehországban Beroun, Bydzov, Jungbunzlau és Rakonitz táján. Tollat és pihét mintegy 800 mázsányit adnak el évenként. A lúd mellett a legnevezetesb úszó szárnyas a kacsa. Alig van az országnak tó, patak, vagy akár csak egy kis tócsa közelében álló falva, sőt nincs tán az a magában álló major sem, a hol kacsákat ne találnánk. Mert e szárnyasok a természettől bármiféle növényi, vagy állati táplálék meg- emésztésére alkalmas gyomorral lévén megáldva, az udvarnak és konyhának látszatra legsilányabb hulladékait, különösen pedig a vizek számos lakóit is ízletes hússá alakítják át s tollazatúkkal is hasznot hajtanak. Pulykák at kivált erdők közelében lehet nagy haszonnal nevelni, a miért is főleg az erdészek és kerülők majorságaiban láthatók nagyobb számmal ; az erdő ugyanis rovaraiban bőséges táplálékkal látja el e tyúkféle szárnyast, melynek különben a hizlalásához is igen jól értenek az asszonyok. A mi végűi a gálámból illeti, ennek is ezer meg ezer kedvelője van a falvakban, de még több a városokban, a hol a galambpecsenye a vendéglők étlapjainak leggyakoribb eledelei közé tartozik, de a házi étrendben sem ritka. Pedig városokban a galamb nem igen növeli az emlékszerű épületek díszét, mivel mindent beszennyez, s ezért nem is valami szívesen látják. Kitűnő minőségű és rendkívül sok libát s egyéb baromfit szállít az Elbe melletti Sadska környéke, hol a nők fölötte nagy gonddal nevelik a kis libákat, meg a hizlalásukhoz is nagyon jól értenek s e munkába sem nappal, sem éjjel, a mikor fenyűgyertyák világánál végzik, bele nem fáradnak. E vidékről, melynek oly kitűnő híre van a prágai gazdasszonyoknál, 1890-ben 45.000-nél több ludat, 2.000-nél több pulykát és 2.300 kacsát, 2.200 kappant, 4.600 tyúkot, 600.000 tojást és 1.500 csibét, továbbá igen sok tollat szállítottak el összesen 180.000 forint értékben. Halászat. Ezrével vannak Csehországban az olyan mező- és rétnevek, a melyek, — mint pl. „a tó fölött", „a tó alatt", „a tóban", — a mellett tanúskodnak, hogy valaha ez országban a tavak száma jóval nagyobb volt a mainál, s a számos, részben még meglévő, részben elpusztúlt tógátból az