Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

495 egykori vízterületek nagyságára is következtetést vonhatunk. Mindezen sok tó valamikor ép oly dús volt halakban, mint az ország folyói és patakjai, mert akkoriban egy részt még nem állott a vizek mentén az a sok gyár, a melyek némelyike a halaknak ártó anyagokkal is fertőzteti a folyókat, más részt meg a gőzhajózás sem riasztotta el zajos járásával e békeszerető vízi lakókat. Ma már egész mesésen hangzik Csehországnak halban való hajdani bővölködését illetőleg az az adat, mely szerint Prága város legfőbb hatóságának szigorúan meg kellett tiltania, hogy a gazdák cselédeiket hetenként kétszernél többször hal-evésre kényszerítsék, sőt hogy e tilalomba a lazacz is bele volt értve. Mai napság még a leggyakoribb folyami hal, a ponty sem tartozik már a cselédség állandó ételei közé, hanem inkább csak a jobb módúak kedvelt eledele, melyért 30 százaléknyival is többet fizetnek, mint a marhahúsért. A lazacz meg épenséggel hatszorta, sőt hétszerte is drágább, mint a marhahús. Hajdan természetesen az árak sokkal alacsonyabbak valának. Az elmúlt századokban, mikor Csehország lakossága a mainak még csak egy harmadára, negyedére, sőt időnként csak egy ötödére rúgott, mikor továbbá vasútak híjában a halszállítás csak igen korlátolt lehetett, bizonyára sokkal gyakoribb étke volt a hal az egész népességnek s azt jóformán ki is elégíthette. Azóta azonban a lakosság száma szüntelen gyarapodott, míg ellenben a tavaké mindjobban csökkent, minthogy jövedelmezőbbnek látták területeiket rétekké és szántóföldekké átalakítani. Csak újabb időben fordúlt ismét a tavak sorsa határozottan kedvezőbbre; mert míg e század elején déli Csehország tóvidékein 100 kilogramm halért csak 7!/4 o. é. forintot fizettek: azóta ez az ár szakadatlanúl emelkedett s ma már 52 %—60 forinton áll, sőt helyen- ként 70—80 forinton, tehát száz évvel ez előtti értékének a tízszeresénél is magasbra emelkedett. Ennek aztán az lett a következése, hogy ma már nemcsak a meglévő halas-tavak föntartása, hanem még újak alkotása is jövedelmező befektetésnek tekinthető, a melyre kivált Csehország déli részén, legfőkép Schwarzenberg herczeg kiterjedt birtokain nagy gondot fordítanak. A haltenyésztés föllendítéséhez azonban nemcsak a tetemesen emel- kedett árak, hanem a halak táplálásában a régi időkhöz képest elért nevezetes haladás is hozzájárúl. Főkép a ponty, a cseh tavak leggyakoribb lakója, V azóta sokkal helyesebb táplálásban részesül, a mióta Susta wittingaui igazgató rá jött, hogy e régente növényevőnek tartott hal a rothadt anya- gokból támadó alsóbbrendű állatokkal táplálható a legczélszerűbben.