Seite - 497 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

498 Az összes népiskolákban fölvilágosítják a tanulókat a méh nagy hasznáról, úgy, hogy a falusi ifjúságba mind több kedvet és hajlamot oltanak a méz- és viasztermelés iránt, a mi különben nem is hálátlan dolog, minthogy minden méhkas évi 8 forint kimutatható tiszta hasznot hajt. 1869-ben 140.892 méhkast számláltak az országban; körülbelül tíz évvel utóbb (l 880-ban) már 175.868-at s a termelés 7.382 métermázsa mézre és viaszra rúgott, öt évvel később pedig már 12.179 métermázsára. Jelenleg az „Országos középponti tenyésztő egyesület"-en kivűl kisebb német és cseh kerületi és járási egyesületek nagy száma is terjeszti a helyes méhészet ismeretét; s minden gazdasági kiállításon, a kisebbeken ép úgy, mint a nagyokon, látni és csodálni lehet a cseh és német méhkedvelők munkásságának örvendetes eredményeit. A szüntelen haladást mostanában olasz méhek meghonosítása és terjesztése útján is elősegítik. Selyemhernyó-tenyésztés. Jóllehet Csehország a selyem termelés föl- tételeinek nincsen épen híjával, azért a gazdaság ez ágának egyelőre mégis csak aránylag csekély rész jut a falusi lakosság foglalkozásai közt. Pedig már harmadfél századdal ez előtt (1627-ben) ültettetett Waldstein Albrecht herczeg eperfákat és rendelte el a selyemhernyó tenyésztését; később meg Mária Terézia alatt ismét jókora területeket ültettek be némely cseh jószágokon ugyanilyen fákkal, tehát e foglalkozás már jó rég ideje ismertnek mondható az országban. Prága határában, a mai városi díszkert („Stadt- park") helyén még e század közepén egy eperfa-ültetvény állott, melyet 1749-ben olaszok ültettek a selyemhernyók táplálására s utóbbi időben Rangheri kereskedő ápolt nagy kedvteléssel. Hogy a selyemhernyó-tenyésztés szórványosan ugyan előfordúl, de jobban nem igen honosúl meg Csehországban, annak az oka nem más, mint az, hogy az itteni talaj és éghajlat minden másféle hasznos fának kedvezőbb, mint az eperfának. Mindazonáltal Csehországban is vannak a selyemtermelésnek barátai, s évek óta áll fönn egy selyemtenyésztő egyesület is. Ez eperfák ültetésére való buzdítás és hernyótojások kiosztása» útján igyekszik népszerűsíteni e gazdasági foglalkozást és nevezetesen a népiskolai tanúlókra törekszik ily irányban hatni, a miben nem egy néptanító kész segédkezet nyújt neki. E törekvések révén sikerűit is az országban mindenütt megélő eperfából mintegy 300.OOO darabot ültetni, s az évi gubó-termést három métermázsára becsülhetni, a mi ugyan vajmi szerény eredmény, de mégis lehetővé tette,