Seite - 505 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

506 meg nem honosúlt volna. A folyamparti füzeseknek kosárfonáshoz való fűzvesszőt termelő, egy éves fordájú üzemétől kezdve a legmagasabb hegy- hátak szálaló erdőüzeméig, melynél fahasználatot csak oly mértékben szabad gyakorolni, a mennyire azt az ily erdőknek saját talajuk és az alsóbb fekvésű mívelt területek megvédelmezésében álló hivatása megengedi, — Csehországban valamennyi üzemmódot megtalálhatni. Sőt még valóságos őserdő is van az ország területén. Az őserdő, mely alig 25 évvel ez előtt a Cseh-erdő délnyugati részén még jó nagy kiterjedésű foltot alkotott, a kihasználás előrehaladtával s főképen az 1868-adiki és 1870-ediki elemi csapások következtében majdnem teljesen eltűnt, kivéve a Schattawa erdőkerületnek mintegy 47 hektárnyi területét, a Luckenwaldot, melyet Schwarzenberg János Adolf herczeg hajdani rendelkezésének megfelelően tudományos vizsgálódások czéljaira örökké őserdőül kell föntartani. Laikusoknak és szakférfiaknak állandóan megvan itt a ritka alkalom arra, hogy a természetnek saját erejéből létrejött erdő nagyszerűségét csodálhassák. A talajt borító óriási sziklatömbök szaka- dékait a rég kihalt fák korhadéka tölti be; a földön áthatolhatatlan kusza összevisszaságban hatalmas törzsek feküsznek, melyek teste már is többé- kevésbbé elkorhadt, elpusztult, hogy csírázó ágyat nyújtson a lehulló magvak számára. Bükknek, juharnak, jegenye- és lúczfenyűnek s igen sok cserjének számtalan magva fejleszti ki csiráját a földre dőlt ősök megkorhadt testén s kezdi meg csemetévé fejlődve a létért való küzdelmet, melyben mindig az erőseké, az életrevalóké a győzelem s a jövő. Ezekből nőnek föl újra nemüknek óriásai, míg rájuk is el nem következik az az idő, mikor az ő kiaszott ágaik is csupaszon nyúlnak föl a levegőbe, törzsökök megrokkan s végre kidől, új nemzedéknek engedve tért, termőhelyet. E kis kitérés után a csehországi őserdőről újra az üzemmódok ismerte- tésére térve át, az első, a mit meg kell említeni, az, hogy Csehország erdei- nek legnagyobb részét, szám szerint 94.5%-át, szálerdő-üzemben kezelik és csak 5.5%-át sarjerdő-üzemben. A sarj- és középerdő-üzem főképen az ország közepén, a cseh alföldön, s kelet felől az Elbe lapálya mentén szokásos. Ez idő szerint azonban sok helyt fölhagynak vele, mert a kőszén versenyét a tűzifa annyira nem bírja meg, s a különféle cserzőanyagok behozatala a cserkéreg-termelés jövedel- mezőségét annyira leverte, hogy ezekkel az üzemmódokkal számos erdő- birtokos már is fölhagyott s áttért a szálerdő-üzemmódra.