Seite - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

510 kivételével kiirtatik az erdőből. A nyír, melynek annyi üldöztetést kellett szenvednie, hogy már majdnem teljesen kipusztúlt, csak a legújabb időkben részesül nagyobb figyelemben. A juhar és szil nagy szélfogó erejüknél fogva a magas hegységben igen becsesek mint elegyfák, különösen a Cseh-erdőben, hol rendkívül hatalmas példányok akadnak köztük. Valamennyi fanem közt a lúcz-fenyű foglal el legnagyobb területet. Az összes magas hegységi erdőkben 700 méter tengerszín fölötti magasságig ez az uralkodó fanem, sok helyt más fanemekkel elegyes állabokat, feljebb pedig, egészen 1.400 méterig, tiszta állabokat alkotva. Azonban fájának kedveltségénél fogva új meg új területeket foglal el a sík- és dombvidékeken is, hol mindenfelé szorgalmasan megtelepítik. E fanemet követi a sorban az erdei-fenyű, melyet a jelen század első felében igen kegyeltek s mindenütt, még a neki nem való területeken is, megtelepítették úgy annyira, hogy ez a buzgalom, mondhatni, már egész mániává lett. Csehország déli részének tertiär talaján s éjszaki részének zöldhomokköves területein e fanem kétség- telenül igen jól tenyészik, s gyantában dús fája nagyon keresett haszonfát szolgáltat. Az erdők lo°/0-ában, körülbelül 150.000 hektáron, a jegenye-fenyű az uralkodó fanem, s a magas hegységekben, különösen a Cseh-erdőben, óriásokká növekedett törzseivel fejlődésének, mondhatni, eszményi magas- latát érte el. Hajdan a mainál sokkal nagyobb területet foglalt el, fájának csekélyebb műszaki használhatósága miatt azonban hova-tovább kisebb területre szorúlt, bár a nagy uradalmak erdőségeiben ma is nagy meg- becsültetésben s gondban részesül. A vörös-fenyű, mely Csehország erdő- ségeibe valószinüleg mesterséges megtelepítéssel jutott, itt koránsem fejlődik oly nagygyá, mint az Alpesek erdeiben, s csak a neki való talajon fordúl elő mint elegyfanem, tiszta állabokat ellenben ritkán alkot. Törpe-fenyű csak igen kevés található, mivel olyan hegység, mely a tengerszín fölé igen magasra emelkednék, szintén kevés van az országban. Csehország déli részének különlegessége, mely különben előfordúl a Cseh-erdőben is (a tachaui uradalomban), a mocsári-fenyű. A botanikusok Pinus u/iginosa-nak és még egyenes törzsű Pinus montana-nak is nevezik ; legközelebbi rokonától, a törpe-fenyűtől abban különbözik, hogy törzse sugár növésű s 20 méter magasságot és 25 centiméter vastagságot is elér; az erdei-fenyűtől pedig a lúczfenyüéhez hasonló, sötét kérgével s erősebben fölfelé tartó elágazásával különbözik. Uralkodó fanem a még ki nem szári-