Seite - 515 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

516 Bár IV. Károly császár rendeletéből kitűnik, hogy Csehország nagyobb folyóin a tutajozást már abban az időben gyakorolták, a haszonra való fa szállítása a Moldaván és az Elbén csak mintegy 70 évvel ez előtt vett általános lendületet. A haszonra való fa tutajozása ma már számos folyó- szakaszon, összesen mintegy 1.336 kilométer hosszú vízi úton van gyakor- latban. Ilyen vízi útakúl szolgálnak az Elbe, a Stiller-Adler, a Wilder-Adler, a Moldava, a Maltsch, a Luznitz, a Naser és a Neubach, a Wottawa és a Sazava. Az egyik tutajozásra berendezett s részben egyszersmind hajózható folyószakaszt, melynek hosszasága 808.19 kilométer, a 154 tutaj-áteresztővel együtt az ország kezeli és tartja fönn. A fatömeg, melyet ezen a folyó- szakaszon 1875-től 1890-ig leúsztattak, nem kevesebb, mint 70,827.597 frt értékű volt. A vasúthálózat a fatermékek szállításának ma még nem áll oly mértékig szolgálatára, mint a mennyire kívánatos volna, minthogy a vasút díjszabása sokkal magasabb, hogy sem az olcsó vízi szállítással versenyezhetne. Mégis a vasúton való szállításra vannak utasítva az ország éjszaki és éjszaknyugati részén álló erdők, melyektől a tutajozható vizek távol esnek, a melyekből a fát a vasúton egyenesen Németországba szállítják. Az ország déli részein a vasútat csak arra használják, hogy rajta a szálfát a tutajozható folyókig juttassák s hogy a fűrészelt termékeket és a tűzifát Bécsbe s nagy ritkán Prágába szállítsák. A haszonfa-üzlet, főkép az Elbe útvonalán, Éjszak-Német- ország felé irányúi, s a fakivitel nagyobb szállító helyei Prága és Herrns- kretschen. A faértékesítés meg a haszonfa-kereslet kedvező alakúlása folytán az erdők kihasználása a szó szoros értelmében vett haszonfa-termelésnek mondható. Az építő fát, bányafát, hajóborda- és hajó-bókonyfát, a vasúti talpfát, komlókarót s a minden fajta szerszámfát a leggondosabb figyelemmel válogatják ki a vágásokból, úgy, hogy csak a semmi egyébre nem való hulladék marad tűzifának. A cseh famunkások két, egymástól teljesen különböző csoportba tartóz-, nak. Hivatásos famunkások tulajdonképen csak a hegységekben megtelepedett favágók. Ezek az egész éven át famunkával foglalkoznak ; nyáron és őszszel döntik és földolgozzák a fát, télen a fa veszedelmekkel járó csúsztatásának és tovább szállításra való előkészítésének munkáját végezik, kora tavaszszal aztán a termelt fatömeget leúsztatják, vagy letutajozzák. Ezek közül a famunkások közül sokan, mikor az erdőn való munka szünetel, faczipő, lapát, kerékgyártó és egyéb szerszámfa előállításával foglalkoznak, miből