Seite - 517 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

518 A fakelendőséget nagyban támogatja a számos fürésztelep, a Tusset- és Maderbeli hangszerfa-telepek terményeit pedig valósággal az egész világ keresi, minthogy azok a fából való hangszerek előállításához szükséges lemezeket a legkitűnőbb minőségben szolgáltatják. A fürész-üzem 1860-tól 1880-ig fejlődésének tetőpontjára jutott ; a német favám azonban oly kedve- zőtlenül hatott rá, hogy az üzemet számos telepen meg kellett szűntetni, a mi javára vált a külföldnek, de kárára az országnak. A fűrészelt árúkra nézve nem sokkal ez előtt életbe léptetett vámmérséklésnek épen azért nem lehet eléggé örülni, s óhajtandó, hogy ez az erdők jövedelmezőségére oly kedvező üzemág újabb föllendülést szüljön. A gyors virágzásnak csak most indúlt cellulose-termelés szintén jó szolgálatot tesz az erdőgazdaságnak, s azért kívánatos, hogy ez az iparág is lehetőleg nagyra fejlődjék és megszilárduljon. A fatermés mellett az erdő számos mellékterményt is szolgáltat, és a termőtalaj számos mellékhasznot is ad. Főbbek a kéregtermelés, a gabona és kapásnövények termesztése a feltört területeken, alomszedés, kő-, agyag-, homok- és tőzegásás, szénagyűjtés, legeltetés és egyebek. A tölgy kéregfejtés a Csehország közepén és éjszakkeleti részén levő sarjerdőknek ma még a legfőbb jövedelme; így van ez a cseh alföldön is Leitmeritztől Saazig; a tűzifa értékcsökkenése miatt azonban a tölgykéreg- hántást általában kezdik abbahagyni. Értékesítik különben a lúcz-fényű kérgét is ott, hol a nyári vágás szokásban van, nemkülönben a magas- hegységi erdőkben mindenfelé. Az erdei föld szántása-vetése (irtásos gazdaság), vagyis az erdő talajának egy időn át gabona és kapásnövények termesztésére való használata a harmin- czas években nagyobb mértékben szokásba jött s a mezőgazdasági termények értékességénél fogva az erdőgazdálkodás jövedelmességének föllendítésére szolgáló mód gyanánt magasztaltatott. Pisek város erdeje, hol a tarolással kihasznált vágásterületek mezőgazdasági mívelését kezdettől fogva gyakorol- ták s bár kisebb mértékben, még manapság is gyakorolják, e gazdálkodási mód fejlődésének egész történetét előtárja. Tapasztaltatván azonban, hogy ilyen gazdálkodást kár nélkül csak televényes és üde talajon és nem meredek fekvés mellett lehet gyakorolni, s e mellett mindinkább tért hódítván az . a törekvés, hogy a vegyes állabok a vágás előtt kelt csemeték fölhasználása mellett természetes úton újíttassanak föl, s végűi a miatt is, hogy a gabona- félék ára tetemesen hanyatlott, az irtásos gazdálkodás igen szűk területre szorúlt, úgy, hogy rövid időn teljesen meg is fog szűnni.