Seite - 525 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

526 az arany nélkül lévő könnyebb homokot az ár lejebb sodorta. így keletkeztek az „aranynyal és gyöngygyei bővelkedő" Otava, valamint a Sazava és a Luznitz mellékvizei mentén (egyebekről nem is szólván) ama rendkívül kiterjedt arany lerakódások, melyeket utóbb az oda települt lakók jóformán készen lelvén, lázas mohósággal aknáztak ki az egyszerű mosóeljárás útján. Ez aranymosó telepek és munkálatok rommaradványai még ma is láthatók ama halmokban, melyek kivált az ország déli felén igen kiterjedt lánczo- latokká sorakoznak, jóllehet napjainkig már sokat a sík földdel egyenlővé szántott közűlök a földmíves ekéje. Több helyütt azonban eredeti fekvőhelyein is találni még Csehország- ban az aranyat, habár ezeket illetőleg is megelőzte az aranymosás e nemes fém tulajdonképeni bányászati kiaknázását. Enle, csehül Jílové, a régi híres arany termelő város, nevét a valamikor itt volt aranymosó telepektől kapta (jilovati= aranyat mosni, jílovník = az aranymosó ősrégi neve). De korán elkezdődött ugyanitt az arany tulajdonképeni bányászati kiaknázása is. Az itteni, gránit mellett őspalában és porphyrban csapó arany tartalmú erek közt legnevezetesb az ú. n. „Schleiergang" (fátyolér), melynek nevét a róla szóló monda azzal magyarázza, hogy Rothlöw bányagazda egy elzálogosított menyasszonyi fátyol segítségével födözte föl a benne lévő dús aranytelepet. Ez aranybányák jövedelmezőségét századokon át, főkép pedig a XIII. és XIV. században valósággal mesésnek állítják. IV. Károly császár pénzverőt is állított itt. A nem sokkal utóbb bekövetkezett huszita harczok, úgy mondják, e virágzó bányamívelést majdnem teljesen tönkretették s ez alkalommal a rá vonatkozó összes okiratok is elpusztúltak. Nem is heverte ki teljesen Eule városa e pusztúlás nyomait, daczára a következő századok minden igye- kezetének, a melyek sorában az állam is megtett érte minden lehetőt. Termés-aranyat azonban ma is láthatni az ottani bányákban, a melyek még mindig föléledésükre várnak. Második régi aranybányász városként említendő Bergreichenstein, csehül Kasparské Hory, a Cseh-erdő előhegyeiben. E város állítólag a XI. században keletkezett aranymosók telepeiből s IV. Károly alatt már gazdagságra tett szert bányáiból, melyek, messze terjedtek és a XVI. századig igen jövedelmezők valának, a harminczéves háború folytán azonban tönkre mentek. A többi aranytermelő helyek közül a Dobristól keletre lévő Knín bányaváros melletti csak a XVI. századig virágzott; hasonló sorsa volt