Seite - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

532 területen, még pedig annak úgy az érczekben dús, mint az ezüstben szegény, csupán vasérczet tartalmazó részén. Alighanem az úgy nevezett „vas kalap" volt a régiek kalaúza, a mely épen ott, a hol a legfelötlöbb volt, vezetett a legkevesebb, vagy épenséggel semmi ezüst nyomába. 1530 óta a pribrami bányászlegénységnek I. Ferdinánd császár ajándékából egy cseh feliratú ezüst pecsétnyomója van. Egy 1536. és 1538. évek közötti időközből való pénzverő-hivatali számadás szerint akkoriban Pribram évi ezüstszolgáltatása I.400 márkára volt becsülhető. 1551-ben nem kevesebb, mint 47 bányát nyitottak, de nagyobb részüket ismét abbahagyták s másokat kezdtek helyettük. Ily változásokkal folyt a munka tovább is, úgy, hogy példáúl 1571-ben a Birkenbergen (a későbbi és még ma is legdúsabb ezüstforráson) egyáltalában nem is volt bánya. 1553 — 1566-ig az ezüsttermelés évi 600 kilogrammról lassanként semmire szállt alá s a bányászat majdnem teljesen megszűnt. Hogy megint fölsegítsék, Pribram városa 1579-ben II. Rudolf császártól igen nagy szabadalmat kapott; ennek folytán 1580-ban a város közönsége vállalta el a bányamívelést, de minden kedvezmény mellett is csekély buzgalommal és kevés sikerrel folytatta, míg végre 1779-ben az Adalbert-aknán kezdtek mint fő aknán dolgozni. Jóval ez előtt rájöttek ugyanis, hogy a Birkenbergen (más bányáktól eltérőleg) a tulajdon- képeni dúsabb nemesércz-tartalom csak nagyobb mélységben kezdődik, a hol aztán remélhetőleg tovább is tart. Az Adalbert-akna mélyesztése és ezzel a bányamívelés újjászületése előtt egész sor kisebb bányarészest, mint a kik az újabb tetemes költség- emelkedésben részt venni nem akartak, kizártak a vállalat kebeléből, s így 1780-ban a cs. kir. kincstárnak 84, Pribram városának 4, a bányamívelésre jogosított polgároknak 2, Birkenberg községnek f/4, Lazec falu lakóinak f/8, bécsi bányatulajdonosoknak 10, összesen IOO3/8 bányarésze volt. A bécsi tulajdonosok 8'/64 elhagyott bányarészét csakhamar átvette a cs. k. kincstár. Az Adalbert-akna mélyesztésével, tehát kerekszámban szólva 1780-ban kezdődik a régi, nyers gyakorlati eljárással ellentétben a pfibram-birken- bergi érczerek tervszerű és czélirányos kikutatása és kiaknázása. Innentől fogva rendszeresen fejlődött egész arra a fényes magaslatra, a melyet a pribrami bányamívelés 1870 körűi elért. A píibram-birkenbergi érczvidék ahhoz a hegységhez tartozik, melynek kőzeteit megkülönböztetésül pribrami palának és pribrami grauwackénak szokás nevezni. E palákat eltérő helyezkedésük miatt silur-előttieknek tekintik