Seite - 533 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

534 és a Huron-alakúlathoz számítják, míg a pribrami grauwacke-kőzetek az úgy- nevezett tremosnai rétegek (homokkövek és conglomeratumok) az ép oly fontos, mint a mily érdekes cseh silur-medencze legalsó rétegeit (Barrande B-vel jelölt emeletét) alkotják. A palák itt két övben mutatkoznak, melyek elseje Pfibramtól délkeletre magán az (itt gránitból álló) őshegységen nyug- szik, másodika pedig a geologiai térképen éjszakkeletről délnyugat felé húzódó, mintegy 1 f/4 kilométer széles sávot alkot. E két palaöv közt húzódik (szintén éjszakkelettől délnyugatra) körülbelül 3 kilométernyi szélességben az úgy nevezett első grauwacke-öv, mely a vele járó diabas-erek mellett a legkiválóbb ércz-ereket foglalja magában és a melyet a második palaövtől az úgy nevezett afgyaghasadék (Lettenkluft) választ el, mely utóbbbinak nevezetes szerepe van a pribrami érezek lelőhelyeit illetőleg. Az érczerek általában éjszaktól délnek csapnak, főkép az első grauwacke-övben, s külö- nösen az agyaghasadék közelében, Birkenberg környékén erősek, folytonosak, a legdúsabbak és legszámosabbak ; egy részük azonban tovább éjszakra is húzódik az agyaghasadékon túl a második pala-övben, de itt (a Lili-akna körűi) már egészen más jellegűek, nevezetesen szakadozottak. A Birkenbergtől, mint a pribrami érezvidék középpontjától délre és délnyugatra részben a birkenbergi ércz-erek déli nyúlványai mutatkoznak (Zdaboínál), tovább dél- nyugatra pedig (Segengottesen át Bohutinig) más ércz-erek, melyek azonban számra és nemesércz-tartalomra nézve koránsem érik el a birkenbergieket. Ehhez képest a pribrami érezvidék természetszerűleg és a hivatalos kezelésben is három külön bányaosztályra tagozódik, úgy mint : l. a birken- bergi, vagyis fő osztályra, 2. a lillschachti palás kőzetű és 3. a zdabof- bohutini, vagyis a délnyugati grauwacke-kőzetű osztályra. A Birkenbergi bányaosztály egy, kerekszámmal 550 méter magas domb (a Birkenberg, Bíezová Hora) alatt, melytől e bányahelység a nevét kapta, alig egy négyszögkilométernyi területen jelenleg egy kilométernél mélyebbre, vagyis 1.100 méternyire ereszkedik alá, úgy, hogy a mívelésben « lévő bányáknak mintegy a fele a tengerszín alá esik. * E bányaosztály sűrű földalatti népessége ismét két csapatra oszlik, melyek (valamint a többi bányaosztályok csapatjai is) az illető fő aknák szerint nevezvék el, még pedig az 1. az Anna-Prokop-osztály (melynek két fő aknája 950, illetőleg 940 méter mélységű), a 2. pedig az Adalbert- * A birkenbergi Mária-akna lengerszín alatti része 1892 május 31-én véletlen baleset következ- tében leégett, mely alkalommal 319 ember esett a fojtő füstgázoknak áldozatul.