Seite - 537 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

538 ezüstön kivűl antimont is tartalmaz. Ebből a Pattinson-féle eljárás útján mindenek előtt jókora mennyiségű tiszta (kristályos) ólmot vonnak ki ; az ekként körülbelül egy egész százaléknyi ezüstre gyarapított ólom (az ú. n. dús ólom) most „leüzés" (tisztálás) alá kerül, a mely néven az ezüstnek az ólomtól való elválasztását értik, s ez az avatatlanok számára az egész eljárás legérdekesebb, az úgy nevezett „csillanástt-sal végződő folyamata. A nagy tisztáló kohóban (Treibhütte) tíz zárt tisztáló tűzhely áll. Egy ilyen nagyobbfajta tűzhelyen mintegy 24 tonna dúsított ólmot olvasztanak meg s három napon át levegővel járatják át. A levegő által ilyenformán oxydált ólom mint ólomgelét (mázanyag) kerül az ömledék fölszínére s ott réteget alkot, melyet óvatosan újra meg újra lefölöznek, míg a nem oxydálódó ezüst állandóan az ömledék alján marad. így lassanként majdnem az egész ólom gelétté válva eltávolíthatóvá lesz, míg végre utolsó maradéka vékony kéreg alakjában marad az izzó ömledék színén, a mely végűi ketté válik s alatta kicsillan a tiszta színezüst, — s ezt nevezik az ezüst „csillanásw-ának. A pribrami bányáknak és kohóknak tulajdonképeni fejlődésük legutóbbi, mintegy száz évnyi időszakában tapasztalt termelését és jövedelmezőségét illetőleg először is szóljon az az adat, hogy 1780-tól 1820-ig az ezüst- termelés évenkénti kerekszámmal 150 kilogrammról körülbelül 2.500 kilo- grammra s a bányák jövedelme egy csekélyke összegről 80.000 forintra emelkedett. Folytatólag egészen a hatvanas évekig a bányamívelés évi szabályszerű 15.000 kilogrammnyi termelésig s 200.000 és 300.000 forint közt hullámzó jövedelemig növekedett. A hatvanas évek végével, a melyek folyamán az összes gépeket gőzerőre rendezték be, úgy a termelésnek, mint a jövedelemnek gyors emelkedése kezdődik; 1875-ben a birkenbergi Adalbert-akna elérte az 1.000 méternyi mélységet; a következő évben 24.000 kilogrammnyi ezüsttermelés mellett a jövedelem kerek egy millióra szökött fel, s hogy ez a rendkívül magas tétel a további 13 éven át (1889-ig) fentartható legyen, végűi az ezüsttermelést napi 100 kilogammos átlagig kellett emelni. 1891-ben e bányák kerekszámban 36.000 kilo ezüstöt, mintegy 23.000 métermázsa vörös és zöld ólomgelétet, 10.000 métermázsánál több közönséges és 3.000 métermázsánál több antimon tartalmú (kemény) ólmot termeltek. E néhány év óta az állandó termelés összes értéke (az ezüstnek eddigi kilónként 90 forinttal való beváltása mellett) 3% millió forintra rúg, a tiszta jövedelem pedig 600.000 (az előző évben kerek 800.000) forintra.