Seite - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

550 helyenként azonban jóval vékonyabb és különféle vaskő-telepekből áll, melyek többnyire agyagtartalmú szilikátok és chamoisit néven ismeretesek. E roppant mennyiségben lévő érezek igen dús vastartalmúak, akár eredeti állapotukban, mint sötét színű, úgy nevezett „kék- vagy üvegérczek", akár pedig a kibukkanásoknál (elmállott állapotban) mint „barna érezek" mutat- koznak. Alkatuk jobbára ikrás vagy lencse-alakú. E nagyszerű ércztelepet részben a prágai vasipar-társúlat aknázza ki a kladnói vasgyárak, részben a cseh bányatársaság a Beraun melletti Königshofban lévő kohói számára ; a kiaknázás részben fölszintes, részben aknaművelés útján szabályszerűen történik s körülbelül 1850 óta az újabb kori cseh vaskohászat anyagi alapjáúl szolgál. A nuőitzi vasérczek tetemes phosphor-tartalma eleinte a belőlük gyártott rúdvas minőségének silányabb voltával igen nagy akadálya volt ez érezek ilynemű értékesítésének; ezen a bajon azonban most már több, mint egy évtizede alaposan segített a Gilchrist Tamás-féle újabb készelési (frisselési) eljárás. Csehország vasiparának történelmi fejlődésében, mint már érintettük, egy régibb, meg egy (körülbelül 1850-ben kezdődő) újabb korszakot kell megkülönböztetni. Az elsőt, mint mindenütt, itt is az a még régibb kor előzte meg, a melyben a kovácsolható vasat a legeslegegyszerűbb (míveletlen népeknél még ma is dívó) eljárással, úgy nevezett törpe kemenczékben (bueza-pestekben) olvasztották ki igen dús érczekből. Ez az ősi módja a vas- kohászatnak Csehországban már a VIII. századdal kezdődik. Ilyen kemenczék romjai dús vasérczek telepein több helyütt láthatók Csehországban még ma is. Mintegy nyolez további század telt el, míg a bueza-pesteket lassanként magas- bítván s közönséges, eleinte pusztán kézzel, majd utóbb vízerővel mozgatott fújtatok segítségével nagyobb légáramot juttatván beléjük, valamelyes közép- olvasztó kemenczék építéséig jutottak, a minőkben utóbb már formákba önthető folyékony vasat is tudtak készíteni. Azon kevés történelmi adat közül, mely e hosszú korszakból fenmaradt, legyen elég példaképen itt annyit megemlíteni, hogy Strasitzban (a zbirovi uradalomban) már a XIV. század első felében állt egy még régibb időből való, vízerőre berendezett vaskohó ; 1478-ban Strasitznak (ép úgy, mint még ma is) három más részén kivűl még egy vaskohókkal beépített városnegyede is volt. 1652-ben a zbirovi uradalomban „két vaskohót" emlegetnek «egy-egy magas kemenczével", még pedig Strasitzban és St. Benignában, továbbá a holoubkai és dobfivi hámorokat. A Beraun melletti „Károly kohó"-t IV. Károly alapította.