Seite - 554 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

555 szén tetemes része „ tapadóu-nak, vagyis coaksgyártásra alkalmasnak látszott. Mivel továbbá a nucitzi vaskövek (csekély kvarcztartalmuk mellett vasban bővelkedvén) az Angliából ép akkortájt meghonosodni kezdő coaksszal való olvasztásra fölötte alkalmasak, megvoltak az összes előfeltételek, melyek akkor a nagyban való termelés biztosítására szükségeseknek látszottak. Mindezek alapján legelőbb két magas kemenczét állítottak a hozzájuk való coaksgyárral és a kellő melléképületekkel együtt Kladnóban s 1854-ben, illetőleg 1856-ban meg is kezdték bennük a munkát. Egyidejűleg Kladnóból a nucitzi ércztelepekhez és a tachlovitzi mészkőbányákhoz rendes nyom- távolságú vasút épült és nyilt meg 1857-ben. Az így keletkezett új vasgyár, a mely „ Adalbert-kohóu nevet kapott, csakhamar tetemesen kibővült, 1858 és i860 közt ugyanis már négy coakszos nagyolvasztót építettek hozzá, melyek mindegyike 160 köbméter térfogatú, s ekként az évi nyersvas-termelést 160.000 métermázsányira fokozták, nem sokkal később pedig (az 1866. háborús évbeli nagyon meg- érzett pangása után), 1868-ban már 250.000 métermázsára. Az akkoriban már nagyszerű vállalat a nyersvasnak hengerelt vassá való földolgozásánál (a mit addig az időközben megvásárolt Nürschan melletti „Hermann-kohó" kavaró és hengerelő műhelyeiben végeztek) azzal a már említett nagy bajjal kényszerűit küzködni, melyet a csehországi vasköveknek (még a nucitziek- nek is) tetemes kén- és phosphor-tartalma okozott. Ezt a bajt az előzetesen pörkölt érezek költséges kilúgozásával és részben idegen, phosphortalan érezek fölhasználásával igyekeztek lehetőség szerint legalább annyira elhárí- tani, hogy a Hermann-kohóban, 1868 óta pedig egy Kladnóban épült nagyszabású új kavaró és hengerelő műhelyben is annyi hengerelt vasat tudtak gyártani, a mennyivel teljesen ki tudták elégíteni úgy a vasúti sínek, mint (1869 óta) az akkoriban épült legtöbb vasúti híd anyagszükségletét. Nem maradt el e mögött az öntött árúk termelése sem, mint a bécsi forrás- vízvezeték összes csövei is tanúsítják, melyek mind Kladnóban készültek egy akkoriban egészen új kitűnő eljárás szerint. Időközben (már a hatvanas évek folyamán) útat tört magának a vaskohászat terén az angol Bessemer korszakot alkotó találmánya, mely Ausztriában legelőször Stájerországban honosúlt meg. A Bessemer-féle eljárást, mely az aczélnak egyenesen nyersvasból bámúlatosan gyors elő- állítását teszi lehetővé, azonnal kitűnő sikerrel alkalmazták s azóta általánosan követik a vasúti sínek gyártásában. A cseh vasipar nagy kárára azonban 70*