Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

567 A látszólag igen szerény miröschaui kőszénlerakódás (czélszerű eljárás mellett) valóban csodálatosan jövedelmezővé lett. Az eleinte (i860 táján) évenként alig 100.000 métermázsányi termelés 10 év alatt (1870) egy milliónyira, újabb 10 esztendő alatt pedig két millió métermázsánál is többre emelkedett. A nyolczvanas évek közepe felé érte el e termelés tetőpontját évi 3 millió métermázsával s még 1890-ben is volt vagy 2 milliónyi. Azóta Miröschaunak mind jobban segítségére van a szükséglet fedezésében az ugyancsak a „Miröschaui kőszénbányatársulat" birtokában lévő Libusín kőszénbánya a kladnói vidéken. Miröschau maga bányája keletkezése (1857) óta egész 1890-ig 45 millió métermázsányi, aránylag roppant nagy mennyi- ségű kitűnő kőszenet szállított. 4. A pilseni kőszénlerakódás. A pilseni délkörtől nyugatra s éjszakon, részben pedig tőle keletre is, a cseh silur-medenczével érintkezve, a nagy kiterjedésű pilseni kőszénlerakódás terűi el, mely a nevezett silur-meden- czével lényegben ugyanegy alapon nyugszik, t. i. Huron-palán, s csak részben (nyugaton) kerül az őshegység alapjára. Az egész lerakódás a pilseni főmedenczén kivűl, a mely a többinél jóval nagyobb, még számos kisebb elszigetelt medenczéből áll (ilyenek a Manetín, Mies, Merklín melletti, stb.). A pilseni kőszénmedencze rétegei részben a felső kőszénképződményhez (carbonium), részben pedig már a permihez tartoznak, illetőleg a carbonium- rétegek részben (kivált a fő medencze közepén) permiek alatt vannak; délnyugatra a permi rétegek az ottani medenczeszélig terjednek. A pilseni medencze hosszanti tengelye dél-délnyugattól (Chotieschau- és Tuschkautól, a hol az őshegységgel érintkezik) éjszak-éjszaknyugatnak tart (Kaznau felé) s közel 30 kilométer hosszú, míg a medencze szélessége átlag mintegy 13 kilométer, a mi körülbelül 400 négyszögkilométernyi (mintegy 7 négy- szögmérföldnyi) területet tesz. Igaz, hogy e nagy kiterjedésnek nem minden részén van szén. A szén- tartalmú részek inkább csak szigetek (egyes különmedenczék) alakjában elszórtan találhatók s így is vannak telekmértékekkel megjelölve. Az egyes bányatelkek sem mind egyenlő rétegeket és telepeket tartalmaznak. Altalán véve a pilseni medenczében a rétegeknek három emeletét lehet megkülön- böztetni, melyek közül a legalsó határozottan a carbonium, a legfelső meg a permi képződményhez tartozik, míg a közbenső a kettő közt átmenetinek tekintendő. E három emeletben általában főtelep is három van, melyeknek vastagsága rendszerint egy és két méter közt váltakozik ; helyenként azonban