Seite - 607 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

608 mutatkozik többé. Egyes iparágak tökéletesedéséről alig lehetett szó, kivéve legfölebb a fegyvergyártást, a melynek terén a puskapornak a hadviselésben való alkalmazása természetesen új lőfegyverek föltalálására adott okot. Prágában már akkor is öntöttek ágyúkat, s a csehországi fegyverek a külföldön is jó hírnek örvendtek. A század vége felé egy új, szép jövővel kecsegtető iparág honosúlt meg Csehországban : a könyvnyomtatás. Egy csehországi német, az egeri Sensenschmid János állította föl Nürnbergben az első könyvsajtót. Műhelyé- nek egy könyvnyomtatója 1468-ban Pilsenbe költözött s ott megalapította az első csehországi nyomdát. A nagy hévvel fölkapott újdonság csakhamar eljutott Prágába, Egerbe és Kuttenbergbe is. A kor szelleme kedvezett neki. Eleinte természetesen jórészt csak theologiai munkák voltak a sajtó termékei. A „Cseh testvérek" utóbb kisebb vidéki városkákban, mint Arnauban, Jungbunzlauban és Leitomis chlben s egyebütt is állítottak könyvsajtókat. Lépésről-lépésre lassan, de maradandó hatású előhaladásuk úgy anyagi, mint szellemi téren nem kicsinylendő. A könyvnyomtatás meghonosodtának legközelebbi következménye a papirgyártás elterjedése lőn. Ez időtől kezdve folyton növekszik a papir- malmok száma. A XVI. század folyamán kivált a benseni, aussigies trautenaui vált nevezetesebbé. A huszita háborúk, melyek alatt az összes jogviszonyok megingottak, a városok ősrégi serfőzési kizárólagos szabadalmát, a középkori polgárság e legdúsabb jövedelemforrását is nagyon megháborították. Ezentúl ugyanis a nemesség a maga számára követelte e jogot. Hosszan tartó heves vita támadt ebből, melynek csak az ú. n. Szent Venczel-féle egyezmény vetett véget (1517-ben); ennek értelmében a városok végre is engedni s kivált- ságukat a nemességgel megosztani voltak kénytelenek. Elég nagy csapás volt ez rájuk nézve! Az időrendi sor kedveért itt még egy dologról kell megemlékeznünk, mely a már említett csehországi „Alföld"-re nézve igen nagy hatásúvá lett. Egy német nemesember, Schleinitz Henrik, a mondott területen a XV. század vége felé egyesítette a tollensteini, schluckenaui, rumburgi s még más uradalmakat. Az ő nevéről nevezték el a mérföldekre terjedő szép birtokot „ Schleinitzer Ländchen*-nek. Már e Schleinitz Henrik atyja, Hugóid, a szász választó-fejedelem főudvarmestere, sokat tett volt Schluckenauban a keres- kedelem föllendítésére. Fia ez úton tovább haladva, az ipar fölvirágoztatá-