Seite - 621 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

622 E legfőbb kereskedelmi és ipari hatóságnak tekinthető testület illetékessége a császári birodalom minden tartományára s így Csehországra is kiterjedt. Elén Sinzendorf Lajos gróf, az udvari kamara elnöke, utóbb (1672 óta) királyi cseh kamaraelnök állott, ki alsó-ausztriai jószágain selyem- és selyemszalag-gyárakat rendeztetett be, de nem valami tartós sikerrel. Ilyen körülmények közt letettek arról a tervről, hogy ezt az iparágat Prágában meghonosítsák. Ha e törekvések már a fővárosban sem értek czélt : annál kevesebb sikerük lehetett a legközelebbi időre egyebütt az országban. Még a királyi városokban sem mutatkozott ekkoriban a vállalkozó kedvnek legkisebb nyoma sem. A jobbágyi helységek állapota pedig egy- általán a lehető legszomorúbb volt. A kisiparos teljesen leroskadt a földesura által reá rótt nyomasztó terhek alatt. Súlyos sorscsapások sem maradtak el. Az irtóztató pestis, mely Csehországot 1680-ban meglátogatta, alig kiméit meg benne csak egy várost is, sőt a falvak közül is csak keveset került el. Ugyanez évben a nagy parasztlázadás — az elnyomottak közt a legelnyomottabbaknak e följajdúlása — elég világos tanújele volt, hogy a birtokos osztálynak a vagyontalan tömeg iránti magatartása immár tűrhetetlen. A mily érthető e körülmények közt az ipar általános pangása : annál csodálatra méltóbb az a bátorság és kitartás, ellenálló és alkotó erő, melylyel némely helyeken, mint nevezetesen Reichenbergben, ha nem is valamennyi iparág, de legalább a takácsoké és posztószövőké ily állapotok közt s azok ellenére is nemcsak hogy egyre terjedt, de munkája minősége tekintetében is szüntelen emel- kedett. Buckle szavait idézve elmondhatjuk, hogy e jelenség „a polgári elem fejlődésének valódi hőstetteiről" tanúskodik. Reichenberg után e korban a posztószövő-ipar leginkább Braunauban, Pilsenben, Leipában és Jung- bunzlauban emelkedett nagyobb hírre, a takács mesterség pedig — Rumburg-Schluckenauról nem szólván — Friedland\ Arnau, Hohenelbe, Pilnikau és Freiheit községekben, melyek közül Freiheit bányavárosban csak 1655-ben szervezkedett a takácsok czéhe a pilnikaui czéh szabályzata szerint. E városokból a szövőszék csakhamar a köröttük lévő falvakba is eljutott, utóbb pedig az Óriás- és az Iser-hegység lejtőiről a sikföldre is elvándorolt. Akkoriban úgy is sajátszerű átalakításon ment keresztül Csehország alföldje. 1669-ben e tájon, Kreibitzben, az üvegfestők és metszők szabályszerű czéhbe álltak össze, a mibe földesuruk, Kinsky gróf már csak azért is szívesen beleegyezett, mert e szervezkedés az üvegkereskedésnek s e réven