Seite - 631 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

632 A szomszédos iparkerületekben, nevezetesen a gablonz-tannwaldiakban is haladást látunk. Az ott már két évszázad óta fönnálló üveghuták ugyan- csak dolgoztak. 1701-ben számuk az Iser melletti st.-antoniwaldival szapo- rodott, a mely igen tekintélyes vállalatul indult meg. Ugyanez időben a Starkenbach-féle jószág Rochlitz-czal egyetemben a Harrach grófok tulaj- donába ment át, kik elejétől fogva nagy és ritka figyelmet szenteltek birtokuk ipari föllendítésére. A már említett sahlenbachi üveghutát Seifenbachba helyezték át (1701), onnan pedig később (1714) belebb a hegységbe, az „Új erdő"-be. A hutamester itt Müller Illés volt, kinek halála után özvegyének és gyermekeinek kezében hagyta Harrach Alajos gróf a huta további veze- tését. Illés fia, Müller János József, e huta közelében 1737-ben egy nagyobb- fajta lakóházat épített, a mely körűi idővel egész helység keletkezett: a mai Neuwelt, melynek üveghutája az efféle gyárak legkiválóbbjai közé tartozik. Úgy látszik, kezdet óta kiválóképen palaczk- és pohárüveget gyártottak benne, még azután is, mikor a közeli és távolabbi környék többi hutái egyedül a rúd- és hasáb-üveg, szóval az üveg-rövidárúk nyersanyagának gyártásával foglalkoztak. Akkoriban, a XVIII. század harmadik évtizedében honosúlt meg a harisnyakötők mestersége is Bensen és Böhmisch-Katnnitz környékén s onnan terjedt el Markersdorf, Wernstadtl, Graber és Auscha felé. Alsó-ausztriai, martinsdorfi és retzi iparosok voltak, az egykorú feljegyzések szerint, ez iparág meghonosítói és tanítómesterei. A prágai ipari és kereskedelmi bizottság hatásköre tehát, mint látjuk, mind jobban tágúlt, legnagyobb részt ugyan e bizottság egyenes hozzájárúlása nélkül; csak ritka esetekben tapasztalható a hatóságok közreműködése az ipar fejlesztésében. Ezen bizony az sem sokat változtatott, mikor az 1724 május 30-ki keletű udvari leirattal a bizottság új szervezetet nyert, melyet 1727 deczember 15-én részletes utasítások követtek. Az ipari tevékenység támogatására fölállított „kereskedelmi pénztár" (Commercialcassa) nem volt hosszú életű. Jóval nagyobb hatású lett az egész iparügyre az 1731 november 16-ki császári „egyetemes iparügyi pátens a cseh tartományok számára Ez ugyanis Csehország, Morvaország és Szilézia számára nem kevesebbet jelentett, mint az iparügyi törvényhozás államosítását. Egy csapással egyszer s mindenkorra kikerült végre az egész iparügy a városi hatóságok és földesúri törvényszékek korlátlan önkénye alól s egyetlen fő hatóságnak, az állam- hatalomnak lőn alárendelve. A czéhbeli visszaélések végtelen sora szűnt meg