Seite - 632 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

633 ezzel, de azért maradt belőlük még mindig elég. Az uralkodónak czéh- szabályzatok engedélyezésére és megerősítésére való kizárólagos joga csak most érvényesült teljesen. Az összes önálló legényegyesűleteket föloszlatták és a legény-ládák megszűntek. A dolgok ez új rendje alapján számos új czéh keletkezett. A czéhrendszer felekezeti jellege azonban továbbra is megmaradt, sőt talán, ha ugyan még lehetséges volt, erősebben domborodott ki, mint valaha. Ezen a pátens további végrehajtásaid 1739 január 5-én kibocsátott „egyetemes czéhszabályoka sem változtattak semmit sem. Már ez is elég nagy akadálya volt az ipar és kereskedelem fejlődésének az akkoriban még mai terjedelménél is nagyobb osztrák birodalom orszá- gaiban. Hozzá járúlt ehhez még az is, hogy ez országok majdnem mindenike önálló vámterület lévén, egységes vám- és kereskedelmi politikáról az egész birodalomban szó sem lehetett. 1737 szeptember 17-én újabb, terjedelmes vámügyi rendelet jelent meg Csehország számára, mely az akkori fölfogáshoz mérten természetesen szigorúan védvámos, szűkkeblűen fiskális szempontok szerint volt szerkesztve. De egyéb kedvezőtlen körülmények is járúltak VI. Károly messze menő kereskedelmi politikai terveinek meghiúsításához. Mikor e fejedelem lehúnyta szemeit, legnagyobb közgazdasági alkotása, a Keleti társaság, a mely különben Csehországra nézve soha sem vált számba vehető fontosságúvá, teljes föloszlásnak indúlt. Szilézia azonban már VI. Károly alatt is méltán, volt egész Európa legjövedelmezőbb, leg- virágzóbb, sőt kereskedelem és ipar tekintetében egyik legfontosabb vidéké- nek nevezhető. Mind a két irányban teljes függésben is állott Csehország Sziléziától. Ebből is megítélhető, mily súlyos csapás volt az egész monarchiára, de kivált Csehországra nézve Sziléziának a birodalomtól való elszakítása. Az osztrák örökösödési háború, főkép a két első sziléziai háború ismét megakasztotta az iparügy fejlődését Csehországban, a béke pedig, melynek Szilézia elveszte volt az ára, a cseh ipart és kereskedelmet valósággal a végromlás szélére vitte. Oly csapás volt ez, a mely szinte elviselhetetlennek látszott. A veszteség súlyát senki sem érzé jobban, mint az, a kit első sorban ért : VI. Károly örököse, a nagy megpróbáltatás alatt sem csüggedő fiatal uralkodónő, a lángelméjű Mária Terézia. S ugyanő meglelé az országon ütött sebek orvoslásának módját is, útat és eszközöket találván még arra is, hogy a veszteséget nyereséggé változtassa. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy Csehország Sziléziával Cs. 80