Seite - 636 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

637 sokára világhírre tettek szert és sikeresen versenyezhettek a szász és sziléziai vászonnal. Még ugyancsak 1754-ben egy másik, kereskedelmileg fölötte fontos helyen, Trautenauba.x\, az osztrák lenfonó-ipar mai fő helyén, a császárnőtől a kereskedelmi tanács javaslatára szabadalmazott hegyvidéki kereskedelmi szövetkezet keletkezett, mely azt tűzte ki czéljáúl, hogy a cseh Óriás-hegység^ iparát és kereskedelmét hathatósan támogassa. E társaságnak mintegy kiegészítője lett egy másik, szintén igen észszerű intézmény, a cs. kir. vászonraktár, mely amazzal ugyanegy időben alakúit meg Pottensteinbaxi (königgrätzi kerület) arra a czélra, hogy „a szegény falusi takács benne készítményeinek szükségből kényszerűit potom áron való elprédálása ellen védelemre találjon". E raktár-szövetkezet a hatóság saját felügyelete alatt állott, s mellette két vászonfehérítő intézet is keletkezett, melyeknek kitűnő berendezése ösztönt adott arra, hogy az ország több vidékén magánosok, nevezetesen birtokosok hasonlókat létesítsenek; így különösen Schönlinde tájékán. Elvi jelentőségű volt az 1755 márczius 21-ki udvari rendelet, mely a lentakácsoknak megengedte a czéhekből való kilépést. Ezzel egy nagy, sőt azon idő szerint a legfontosabb iparágra nézve megszűnt a czéhkényszer, a mi épen nem volt akkoriban népszerű újítás, de teljesen igazolták ez erélyes közbelépést a takácsczéhek kebelében mutatkozó visszaélések. A batiszt- és fátyol-szövésnek emelésére 1755 október 31-ki udvari rende- lettel egy fátyolszövési szabályzat jelent meg, mely a legapróbb részletekig menő utasításokat ád ez ipar művelésére. Gyárilag ez ágát a takácsmester- ségnek a legközelebbi időben kivált Harr ach Ernő Guidò gróf űzte Rochlitz- ban, a ki ugyanekkor Sittowa melletti starkenbachi uradalmán az akkori időkben tetemesnek mondható 70.000 forintnyi befektetéssel egy nagy vasgyárat is alapított s azt Prnstthalndk nevezte el. A fátyolszövésit már 1755-ben egy papirgyártási szabályzat követte, mely kétségkívül szintén nagyon javára vált ennek az iparágnak. A legjobb eredménynyel jártak Loscaninak az országban tett gyakori körútjai is. E férfiú egyáltalán minden iparágban jártas volt. Ö nevezte el Prága városrészeit, a saazi és leitmeritzi, főleg pedig a bunzlaui és könig- grätzi kerületeket Csehország tulajdonképeni iparüzó és kereskedelmi kerü- leteinek. Ennek a számokban kifejezett bizonyítékát foglalták magukban a kereskedelmi tanács évenként kiadott ipar-statisztikai táblázatai, melyek szerkesztésében Loscani valósággal mester volt.