Seite - 640 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

292 delmi tanácsnak is elnöke volt, s mindenütt ösztönözve, buzdítva és támo- gatva szorgoskodott. Waldstein Vincze grófot rávette, hogy Kinsky Ferencz József gróffal a Weisswasser kastélyt ipariskolává alakítsa át, a hol egyelőre a szegényebb néposztály gyermekei nyerjenek kiképzést, hogy ez úton „az ország és népe a vagyontalan és kicsapongó elemek fölburjánzásától meg- meneküljön". Az intézet 1765-ben csakugyan meg is nyílt. Ugyanezen évben a „gyárosok", vagyis önálló ipari vállalkozók száma Csehországban 45.740-re, a fonóké pedig 205.534-re rúgott. Az ország ipari termékeinek értékét Kinsky József Miksa 9,250.384 forintra, az évi kivitelét 1,869.410 forintra becsüli. Mind a két irányban a vászoniparé az oroszlánrész. Ennek egymagának majdnem negyedfél millióra rúg a termelési értéke, nem is számítván a 330.436 forintnyi értékű lenfonalat. Ehhez járúl még a lenszalag, battiszt, fátyol, asztali fehérneműek és csipkék, nemkülönben a czérna értéke, mely 300.000 forintnál szintén többre tehető. A csipkeverés — mondja Kinsky — „ez idő szerint már az ország lakóinak egyik nevezetes keresetforrása". A vászoniparhoz legközelebb áll fontosságra nézve a gyapjúszövés, melynek posztónemű termékei 1,734.996 forintot érnek, míg a harisnyaszövés és kötés 506.016 forintot jövedelmez. Az általános haladásban, mely a sokféle zavarok mellett is mutatkozik, min- denek előtt Reichenbergnek van nagy része, a hol a posztószövésen kivűl a harisnyaszövés is emelkedik. Az ezen iparral foglalkozó kézművesek leg- nagyobb számát (az egész országban lévő 1.406 közül) Graupenben találjuk, melynek harisnyás-czéhe csak 1756-ban alakúit meg, ezután pedig Böhmisch- Kamnitz-, Dux-, Oberleutensdorfban, Niemes\ben, Chrudivi-, Strakonitz- és Humpolecban. Magának az egy Kuttenbergnek csupán hat mestere éven- ként 3.000-nél több tuczat harisnyát vitt vásárra. Ugyanennyit gyártottak Neustadtlban (pilseni kerület) „a naplopás veszedelmei elől e hasznos mun- kára fogott serdűlő ifjak és az öregek". Béla mezővárosban (éaslaui kerület) szintén volt egy ilyen gyár. A gyapjúból való posztógyártás, mint Kinsky jelenti, „a königgrätzi, elbogeni és leitmeritzi kerületben hanyatlása után ismét szépen fölemelkedett s kivált Kladrubban, Dobrus kában, Jenikauban és Töpelben keletkeztek újabban efféle gyárak". A pamut-ipar még csak kezdőkorát éli, de a cosma- no si kattungyárról már mégis elmondható, hogy „tekintélyes nagyságig emelkedett s 4.000 embernek ad keresetet". Barchent-gyárak akkor a cosmanosin kivűl még Bürgsteinben, Pottensteinben, Zlebben es Prágában Cs. 81