Seite - 645 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

646 Nem sokkal utóbb az ország nagy kárára föloszlott a kereskedelmi tanács. Ismét „kereskedelmi bizottság "-gá átalakítva, egy 1772 május 18-án kelt udvari rendelet a tartományi kormánynak rendelte alá. E testületnek azonban már nem Kinsky gróf volt az elnöke. Az 1771. és 1772. év ínséges esztendők valának, még pedig a leg- borzasztóbbak, melyek valaha Csehországra nehezültek. Az egész országban roppant nagy volt a nyomor, legnagyobb a népesebb és iparűző hegy- vidékeken. Az éhínség ismétlődésének elejét veendő, az állam közraktárak s más effélék útján kivánt a bajon tőle telhetőleg segíteni. De gyökeresebben fogtak hozzá a dologhoz s a fő figyelmet a robot rendezésére fordították. Már az 1717-iki és 1738-iki robot-pátensek eltiltották a csehországi hatósá- goknak, hogy „jobbágyaikra a saját termékeiket rá erőszakolják, s így a kézműveseket a nyers anyagnak tetszésük szerinti beszerzésében gátolják, vagy alantasaik termékeinek az .értékét önkényesen szabott árakkal lenyom- ják". Egy újabb udvari rendelet — egyelőre legalább elvben — megszűn- tette az addigi „takácsgaras", „takácsszázalék", vagy „szövőszékpénz" néven szedett mindenféle adókat. Egy másik az ép oly nyomasztó „fonalgyűjtési" és „kereskedési szabadalomlevelek "-et törülte el s mindenkire nézve szabaddá tette a fonálkereskedést. Ismét egy újabb rendelet (1773 július 24-én) „szabad foglalkozás"-nak jelenti ki a takácsmesterséget. Az 1775 évi április 13-án kelt udvari rendelet pedig megállapítja azt az elvet, a mely szerint „az összes gyárosok (vagyis iparűzők) teljesen szabadon és bárhonnan vásárolhatják az országban a mesterségükhöz kellő nyersanyagot". Ezzel a teljesen jogosúlatlan adóterheknek nagy sulyja került le az iparosok vállairól. A kézműves végre reményt nyert arra, hogy most már a maga számára is, és ne csak, mint addig, a földesura számára dolgozhassék. A legmesszebbre kiható fontosságúvá lőn az 1775 július 15-iki vámtörvény, mely végre azzal a kijelentett czélzatával, hogy „a belföldi forgalom szabad- ságát tágítsa", az összes cseh és osztrák tartományokat (Tirol és Elő-Ausztria kivételével) egy vámterületbe foglalta össze. Ezzel a vám- és adóügyekben való nagy egyesítés, a melyért már Borscheck János lelkesedett, végre meg volt valósítva. A szabadabb mozgás jótéteménye le egész a legkisebb körökig érezhetővé lett. Mária Terézia legnagyobb alkotása azonban a kereskedelem és ipar javára is a „cs. k. örökös tartományok normális, főelemi és triviális iskoláinak általános szabályzata* volt, mely 1774 deczember 6-án kelt. A császárnő