Seite - 5 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

5 A Bakonyt Zalában már nem e néven nevezik, hanem helyenként és csoportonként önálló nevet adtak neki. Keszthelytől és Kanizsától délre és nyugatra szelíd emelkedésű fiatal harmadkori rétegekből álló és nagy részt termékeny sárga földdel (löszszel) borított dombokká törpül és odább a muraközi és dráva-parti síkságba olvad át. A harmadik hegyláncz középpontjai a baranyai hegység és a Pécs melletti Mecsek. Ennek kiágazásai csupán Baranyára és Tolnára terjednek ki. Somogy vármegyét csak keleti részén, az úgy nevezett Zseliz- vagy Zseliczségben érintik. Az a nagyobb terület már most, mely e három hegyláncz közt fekszik, Magyarország nyugati két alföldjét állítja elénk, mely nem oly nagy, de majdnem ép oly egyenes síkság, mint a Tisza két partján elterülő nagy magyar Alföld. A két nyugati alföld egyike Sopron és Vas vármegyék keleti részén, egész Mosonymegyében s Győr- és Veszprémmegyének, valamint Zalának is a Bakonytól nyugatra eső részén terűi el s magába öleli a Fertő tavát s a Lajtha, Rába, Rábcza, Mura és Zala folyók vizeit azzal a száz kisebb-nagyobb patakkal együtt, melyek e folyók víztömegét táplálják. Ennek az alföldnek egyik nevezetes részét teszi Sopron és Mosony megyéknek a Fertő keleti oldalán fekvő s nagy részben bozótos, ingoványos rónasága, melyet, mint akkor lakatlan, sivatag vidéket a rómaiak jól ismertek, már a Kr. u. első században bojok pusztájának (deserta Boiorum) neveztek el. Ma e pusztaság vízmentes részein az ország legjobb, legértékesebb gazdaságai virúlnak. Ezen alföld másik nevezetes részét Kemenes-aljának nevezik. Ez Vasmegye keleti részén fekszik, a Rába és Marczal közét tölti be, délen kezdődik a kis Somlyónál, legszebb tájai Ság hegye körűi mosolyognak s végződik éjszakon a Marczalnak a Rábába ömlésénél. A Berzsenyiek és Kisfaludyak ősi birtoka ez, s a magyar népdal sehol sem terem bujábban, mint e vidéken. A másik nyugati alföld a Vértes és Bakony délkeleti oldalára esik és e hegységek és a Duna közt terűi el, magába foglalván Fejér, Veszprém és Tolna vármegyék rónavidékét, mely ép ezért ős időktől fogva Mezőföldnek neveztetik. Még egy harmadik kis alföld is képződött abban a háromszögben, melynek két oldalát Drávafoknál a Dráva és Duna határolja és melyet Somogy vármegyének a Sióra és a Balatonra dűlő lankás része köt össze a veszprémmegyei Mezőfölddel. Ennek az alföldnek a Bakonyra dűlő határán fekszik a fölséges Balaton tava, melynek vizét belső forrásain kivűl a Zala,