Seite - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

8 A hunok után a velük és a későbbi magyarokkal szintén rokon avaf faj foglalta el ez országrészt és uralkodott itt több századon keresztül. Az avarokról biztos alapon írja a történet, hogy köralakú földerődökben állítottak országuk megoltalmazására védműveket, és mert a legerősebb támadások nyugatról fenyegették őket, tehát túl a Dunán kellett nekik a legjobb erődöket fölállítaniok. És valóban az avar körerődök legtöbb emléke túl a Dunán maradt fönn névben is és a Győr nevezet, mely azt jelenti magyarúl, a mit a német az avarok „Ringu-jének nevezett el, Győr, Kis-Győr, Szolgagyőr, Borsos-Győr, Győrvár, stb. emlékeiben mind máig fönnáll Győr, Zala és Veszprém vármegyékben. A római uralom alatt itt-ott gyökeret vert kereszténység az avar uralom idejében sem pusztúlt ki egészen. A föld alatti sírkápolna Pécsett az ős kereszténység e századaiból való építmény. Az avar uralomnak Árpád bejövetele előtt 80 évvel Nagy Károly diadalmas hadai vetettek véget, de a rövid ideig tartó frank uralom alig hagyott valami emléket e földön maga után. A Dunántúl harmadik története Árpáddal kezdődik és mind máig tart. Sok jelenség bizonyítja, hogy Magyarország végleges megalapítása akkor » kezdődött, a mikor Árpád a Dunántúl elfoglalását és szervezését befejezte, és kétségtelen, hogy maga Árpád saját családja számára e földön terje- delmes birtokokat foglalt le. Fehérmegyében a Vaál név és Veszprém- megyében a Jutás és Tevel név Árpád családtagjainak nevét örökítik meg. És a Rába-melléki, Marczal-melléki, Fertő-vidéki és mezőföldi ősrégi hely- nevekben lehet Árpád népének Ázsiából hozott elnevezéseit a legtisztábban fölismerni. Árpád az államalkotó éles szemeivel fölismerte, hogy birodalmát a leg- nagyobb veszélyek nyugat felől fenyegetik ; azért hódító népének legerősebb rétegeit a nyugati részeken telepítette meg. A mily bölcs volt előrelátása, ép oly sikeresnek bizonyúlt az az utána következő századokban. Valóban a Csallóköznek, a Fertő déli oldalának és a vasmegyei Őrségnek magyarságát, bár ez a nyugati szláv és német fajok közé volt beékelve, sem a keresz- ténységgel bejött nyugati szellem, sem a szláv és germán támadások, a melyek különböző czímeken századokig tartottak, sem kiforgatni, sem meggyöngíteni nem voltak képesek. A német elem inkább csak Mosony és Sopronmegyében, a vend elem pedig inkább Zala és Vas megyék hegyes vidékein tudott megerősödni, a melyeket a magyarság sem itt, sem másutt soTia nem kedvelt és azért csak a síkokon vert állandó gyökeret.