Seite - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

io A magyarság e különös sajátsága alkotta meg a Dunántúlnak ethno- graphiai jellemét is. A Dunántúl 3 milliónyi lélekszámából több mint 2 millió magyar. A német mintegy 600.000, a többi szláv; főleg szerb, horvát, tót és vend. E két millió magyar — a Balatonnak zalaparti hegyes vidékét kivéve, mely nagy részt magyar — kizárólag az alföldeken tanyáz, a németség kivétel nélkül csak a hegyes részeket foglalja el. Hazafiság és a magyar államhoz való ragaszkodás tekintetében mind a német, mind a vend versenyez a magyarsággal. A soproni és vasmegyei németek az Árpádok idejétől kezdve laknak mostani helyükön ; de a vértesi és bakonyi, valamint a tolnai és baranyai németség csakis a török hódítás megszűnése után telepíttetett be Sváb-és Bajorországból, tehát alig 200 évvel ez előtt. Ugyanez időtájban telepíttettek túl a Dunára elszórtan tótok is, valamint katholikus szerbek, kik azonban ma már legnagyobb részben elmagyarosodtak. Ez történt a városok lakóival is. Szombathely, Veszprém, Fejérvár, Kanizsa, Szegzárd és Pécs lakosai közt csak a nagyon csekély kisebbség viseli a magyar nevet. E városok polgárainak nagy többsége német eredetű és német nevet visel mind máig, noha most már tiszta magyarnak mondható. E nemzeti átalakúlás az utolsó száz év alatt ment végbe és végbe ment még egy másik, fölötte érdekes ethnographiai és társa- dalmi átalakúlás is. A magyar faj főleg mezőgazdasággal, katonáskodással és az ország kormányzásával foglalkozott. Az ipart a török uralom megszűnte után a beköltöző németség űzte, a hitelügynek pedig főleg a szerb és görög faj volt a képviselője, s Magyar-Óvártól le Zimonyig a hitelügy majdnem kizárólag szerbek, görögök és macedo-oláhok, úgy nevezett czinczárok kezében volt még száz évvel ez előtt is. Győrben, Komáromban, Esztergom- ban, Fejérvárott, Budán, Pécsett és egyéb városokban népes keleti-orthodox szerb és görög egyházközségek virágzottak. Ma mindezeknek alig van nyomuk. A budai görög-keleti püspökség Szent-Endrére helyeztetett át. Ma e városnak hét görög-keleti temploma közül öt be van zárva ; a többi túl a dunai városokban is teljesen megszűnt a görög-keleti egyházi élet, csakis Budán, Fejérvárott és Pécsett áll még fönn némi maradványa. A nyugati műveltség e földre a kereszténységgel együtt jött be és első királyaink főleg itt siettek e műveltség fészkeit megalapítani, a nagy egyházi intézményeket behozni. Itt alapították meg már az első időben az esztergomi, veszprémi, pécsi és győri püspökségeket, meg a pannonhalmi, pécsváradi, bakonybéli, tihanyi, zirczi, stb. apátságokat és adományos