Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

iò múlt idők sajátos állat- és növényvilágát, míglen a tengerfenék évezredekig tartó lassú sülyedésével s a délkeleti hegylánczolatnak ezzel lépést tartó fokozatos emelkedésével lassan-lassan útat tört magának a víz a sziklaszirten át, hogy kijusson a mostani magyar Alföldről az oláh lapályra. Ki tudná megmondani, de még csak elképzelni is, meddig tartott a természet e titàni küzdelme, a mikor világos bizonyságunk van arra, hogy a Duna átlagos víztükre a magyar Al-Dunát övező sziklamederben Traján római császár ideje óta, tehát közel kétezer éve, mit sem változott. Azok a kő- és csontmaradványok, a melyeket az egykori édesvizű tengert övező sziklaüregekben találtak, ma is tanúságot tesznek arról, hogy itt már a történelem előtti korban emberek éltek, s a mint a víz lassan- lassan útat vájt magának és mind több-több földet hagyott szárazon : az ember is alább-alább szállt a sziklaszirtekről s kiterjeszté lakását a rónára, hol emlékeit a késő utókor néma csodálattal szemléli s vizsgálja, hogy leg- alább némi képet alkosson magának arról a korról, arról az emberről, arról az életmódról, melynek ezek az évezredes maradványok a hírmondói. A homály, mely e rég múlt idők történetét fedi, csak akkor oszlik jobban e vidékről, a midőn Róma világuralma a Duna mentére is kiterjedvén, a latinok hódító hadai ellepik hajóikkal e hatalmas folyót, kelet és nyugat összekötő kapcsát, megalapítják Daciát és Pannoniát, hidakat építenek a Dunán, hajóik számára vontató útat föl egész Regensburgig s erősségeket emelnek, hogy megvédjék és biztosítsák az új birodalmat, mely azonban végre is összedől a keletről beözönlő népvándorlás, a gótok és gepidák, majd a hunok hatalmas seregei előtt. A római provincziák lassan-lassan urat cseréltek, s ma már csak alkotásainak romjaiban, emlékeiben él a római nép a Duna völgyében. Majd megjelennek lelki szemeink előtt azok a daliás hadak, melyek megalkoták a mai Magyarországot, s azok az évszázados harczok és küzdel- mek, melyeket a magyar nép, mint Európa védbástyája, a török hadakkal vívni kényszerűit. Ennek a korszaknak is annyi nagy jelenete folyt le a Duna mentén, annyi változatos emlékét őrzi ma is e hatalmas folyam, hogy nem volna teljes a kép, melyet róla vázolni kívánunk, ha legalább nagy vonásokban meg nem említenők a múlt időknek e bánattal és örömmel vegyes emlékeit. A török hódoltság megszűntével a Duna is visszaadatott békés rendel- tetésének ; fő útjává lett nyugat és kelet forgalmának messze, egész Kis-Azsia