Seite - 19 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

19 partvidékéig, melylyel már a közép-korban is elég élénk kereskedelmi össze- köttetést tartott fenn az akkor ugyancsak lassú és kezdetleges dunai hajózás. A jelen század elejével a Duna völgyének politikai és gazdasági álla- potai egyaránt megszilárdúlván, a dunai hajózás is mindinkább növekedett fontosságban; majd a gőzhajózás megteremtésével a Duna folyam egyik leghatalmasabb, mert legtermészetesebb életerévé vált a mellette lakó népek békés érintkezésének, fő útja lett kelet és nyugat kereskedelmi forgalmának, gazdasági és művelődési fejlődésének, összekötő kapcsúl szolgálván nyugat műveltsége és kelet természeti kincsei közt. A Morva folyó torkolatánál, Bécstől mintegy 50 kilométernyire lép be a Duna Magyarországba. Mindjárt a határnál Dévény vár festői romjai jelennek meg előttünk a bal parton. A Morva folyó torkolata mellől kiemelkedő mészkősziklán, az éjszak-nyugati Kárpátoknak, az úgy nevezett Fehér-hegységnek egy sziklás nyúlványán, a Kobel-hegy lejtőjén, ülnek e romok, egyik oldalról a Morva folyóra, másikról a Dunára nézve, mintegy első őrállomásaként a magyar Dunának. Ez a vár egykor büszke s erős védbástyája volt e vidéknek, míg ma csupán a festő ecsetjének kedves tárgya. A sziklaszirtnek, melyen áll, inkább az a nagy kőbánya ad most fontosságot, melyből a Duna rakonczátlan folyásának megzabolázására rendelt építményekhez szállítják a követ. Ez az őrhely sok viszontagságon ment keresztül, míg 1803-ban a francziák a különben is pusztán álló várat lőporral fölvettették. S ez volt a dévényi vár utolsó szereplése a történetben. De nagyobb régiségű, történet előtti emlékeket is rejt e sziklahegység. Az itteni sziklaüregekben ugyanis ősállatok maradványait és kagylókat leltek, a mi arra vall, hogy ez a hegy egykor a magyar lapályt borító édesvizű tenger partja volt. Az omló partokban hamut, elszenesedett fadarabokat és cserepeket is találtak, a melyek némelyek szerint római eredetűek volnának. A várhegy déli lábánál egy kies völgyben terűi el Dévény mezőváros, melynek lakói régi jó hírnévnek örvendenek úgy a szőlő- és gyümölcs- termesztésben, mint különösen a hajózásban. A dévényi hajósok egykor külön testületet alkottak; szabadalmaikról szóló okirataik ma is megvannak. Dévényt elhagyva, a táj képe egész Pozsonyig változatlan marad. A bal parton a Fehér-hegység utolsó tagja húzódik és enyészik el, míg a jobb parton a dunántúli síkság erdős, zátonyos lapályán a Farkas-völgy ligetei mellett halad el hajónk. A Duna már itt megkezdi zabolátlan folyását, 3*