Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

30 gátaknak a legkisebb vízálláson felüli l méternél magasabban fekvő részei szintén kővel voltak burkolandók. Végűi az így képzett átlagos mederbe eső szigetek és zátonyok eltávolítandók s a meder megfelelő szélességben a legkisebb vízállás szintje alatt 2 méter mélyre volt mélyítendő. Rövidre fogva, ennyiből álltak a végrehajtandó munkálatok. Tekintve azonban a szabályozás alá veendő folyamszakasznak igen tetemes (145 kilo- méternyi) hoszszát és szerfölött elvadult állapotát : nem nehéz belátni, hogy itt nem csak igen nagy tömegű, de egyszersmind sok természeti nehézséggel járó munka várt végrehajtásra. S valóban, ha csak néhány számadatot hozunk is föl ennek jellemzésére, némi fogalmat már is alkothatunk arról a nagy műről, mely a Duna legrakonczátlanabb szakaszának megzabolázására volt hivatva. Az eredeti tervezetek szerint építendő volt ugyanis : 27 kisebb- nagyobb elzárás összesen 18.185 méter hoszszal, 36 darab, összesen 62.434 méter hosszú párhuzam-mű, 14 darab, összesen 9.179 méter hosszú bekötőgát, 29 darab, összesen 27.282 folyó métert tevő partbiztosítás, melyekbe összesen beépítendő volt mintegy 3!/2 millió köbméter kő s a mederből kikotrandó mintegy 5,700.000 köbméter kavics és föld; végűi az útban levő szigetekből leásandó volt egy millió köbméter föld. Ezen munkálatok között a felső Duna szabályozásának legkiválóbb műve a bagoméri zárgát, mely a Duna egyik legnagyobb és legrakonczátlanabb mellékágát zárja el a főmedertől. Az egész szabályozási munka költsége összesen 17 millió forintban volt megállapítva, s miután az 1885. évi VIII. törvényczikk a munka végre- hajtását engedélyezte, azt a következő évben tényleg meg is kezdték. A nagy szabású munkát Popper és Naschauer hazai mérnökök vállalták el, és pedig 33°/0-kal olcsóbban, mint a hogy előirányozva volt, azzal a kötelezettséggel, hogy az egészet tartoznak 1895. év végére teljesen befejezni. Az építés megindúltával egyszerre megváltozott a felső Duna képe. Munkástelepek létesültek az elhagyott ligeteken és erdőkben, a vadonban zavartalanúl élő madárvilágot csakhamar fölzavarta a munkások ezreinek zsibongó zaja, a Dunát ellepték a nagy kőszállító hajók, melyek Dévény gránitszikláit, Almás, Süttő és Lábatlan kemény mészköveit ezer meg ezer köbméter számra hordták a Dunába, hogy békókba szorítsák vele a vadúl szerte kalandozó vizet s kényszerítsék ott és úgy folyni, a hogy azt számára az emberi elme kijelölte. Majd óriási kotrógépeket látunk dolgozni egyhangú dübörgéssel, melybe belevegyül a kikotort kavics éles harsogása, a mint