Seite - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

36 tetején áll az érseki bazilika monumentális épülete, mely egyik legkiválóbb alkotása újabbkori egyházi építészetünknek. Alig hagyjuk el Esztergomot, melyet a vele szemközt fekvő Párkány mezővárossal még Kopácsy József érsek által 1842-ben létesített hajóhíd köt össze, a bal parton beömleni látjuk a Garam vizét, mely nagy esőzések, vagy gyors hóolvadás után nagy tömegekben ontja vöröses sárga iszapos vizét a Dunába, megfestve azt mérföldek hoszszában. Hordalékának java részét ugyan mindjárt torkolata alatt lerakja, zátonyokat és szigeteket alkotván ott, de finom iszapja messzire elvándorol a Duna vizével. Párkánynál a budapest-bécsi vasútvonal egészen a Duna bal partjához simul s így halad aztán egészen a fővárosig, mindenütt a folyam mellett. Nem messze a Garam beömlésétől magas sziklahegyek környezik a Duna balpartját egész Szob ig, hol az Ipoly folyó ömlik belé, melynek természete sok tekintetben azonos a Garaméval s hullámai sokszor egész széna- boglyákkal, fákkal, galyakkal és mindenféle úszó tárgyakkal borítva höm- pölyögnek be a Dunába. Elhagyva Szobot s jól ismert kőbányáit, a Duna csakhamar délnek fordúl, mintha csak félrelökte volna folyását a honti hegyek déli nyúlványa, melyen ott látjuk a kis Zebegény községet, ezzel S2emben pedig a jobb parton a kies fekvésű Dömös nagyobb helységet gesztenye-, bükk- és tölgyfa erdővel borított hegyek alján, míg a Dunától kissé távolabb Pilis-Marót tűnik föl előttünk. Dömösön túl a Duna egy hirtelen kanyaro- dással megkerülve a bal parton emelkedő nagy-marosi hegyeket, csaknem egészen éjszaknak fordúl, s még ki sem jutunk egészen a kanyarúlatból, midőn elbűvölten tapad tekintetünk a magyar Duna egyik legfestőibb tájára. Mindkét parton gyönyörű hegyek övezik a folyamot. A bal parton egészen a meder szélén robog el mellettünk a vasúti vonat, míg a jobb parton a híres visegrádi romok tekintenek le reánk, festői képbe olvadva azokkal a sziklaszirtekkel, melyekből mintegy kinőni látszanak, meg a szirtek alján és lankás oldalán fekvő kies városkával, s az alattuk elfolyó hatalmas Dunával. Visegráddal szemközt a bal parton Nagy-Marost látjuk, melynek jó szőlői, míg a filloxerától ki nem pusztúltak, messze külföldön is híresek valának. Innen kezdve a Duna, mely Dévénytől idáig kelet felé tartott, egy lassú kanyarodással megkezdi délnek irányúló folyását. S ezzel egészen új tájkép tárúl elénk. Előttünk lapály terűi el, melyet a váczi hegyek zárnak be. Ezek alján lassanként feltünedeznek Vácz püspöki város tornyai. A balparti hegyek tovább is kisérik a Duna folyását, s aljukban a szent-endrei ág szakad