Seite - 61 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

szerű nagy esést, a habzó felszínt egyenletes sima víztükör váltja föl, s mi sem árulja el azt a veszélyes sziklagátat, mely itt a medren áthú- zódik. A {ucz-zuhatagot, mely Magyarországnak legdélibb pontja, elhagyva, a folyam ismét megváltoztatja irányát s éjszakkeletnek fordulva folytatja útját. Folyása innen kezdve egészen a Kazán-szorosig meglehetősen egyen- letes, medre zátonyos és kis víznél átlag mintegy 6—8 méter mély, széles- sége 600—1.200 méter között változik. E szakaszon feküsznek a jobb parton Golubinje s a bal parton Tiszovicza és Plavisevicza kis községek. Lefelé tekintve e tájon, egyszerre csak elveszni látszik a Duna folyása ; a két parton magas, meredek sziklák határolják a medret, összeszorítván azt egyszerre 170 méterre. S ezzel beértünk az Al-Dunának abba a szaka- szába, mely rideg fenségével, két oldalt égnek meredő sziklafalaival, önkény- telenül is leborúlásra késztet az alkotó természet e fönséges remeke előtt. A Kazán-szoros az egész Al-Dunának legcsodálatraméltóbb, legfestőibb szakasza, mely egyúttal a legvilágosabb tanújele annak az idők végtelenjébe kiható küzdelemnek, melyet itt a víznek meg kellett vívnia a sziklával, hogy útat vájjon magának.