Seite - 71 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

71 A rómaiak az Al-Dunát hadászatilag is biztosították; különböző helye- ken számos erődöt építettek, melyeknek rommaradványai ma is büszkén hirdetik Róma világuralmát. A népvándorlás lassanként romba dönté a latinok nagyszabású alkotásait. Majd évszázadok múltán a törökök ellen folytatott nehéz küzdelmek idején számos hadi erődítményt építettek az Al-Duna mellett, hogy megakadályozzák az ellenséges hadak benyomúlását. A török uralomnak a Balkán félszigetre való visszaszorítása után s majd a napoleoni uralom megtörésé- vel békésebb idők következvén, a kormányok és vezérlő állam- férfiak figyelme ismét rá tere- lődött a dunai közlekedés föl- karolására és javítására. Az Al-Dunának közgazda- sági és hajózási szempontból való nagy fontosságát az újabb korban gróf Széchenyi István ismerte fel először. 1830-ban azt írta egy levelében, hogy „az Al-Duna hazánk életere, azt kell nyűgeitől megszabadítani és a Fekete-tengerig hajózhatóvá tenniu. Ez volt életének, ez volt nemes törekvéseinek egyik leg- főbb czélja, és hosszú időt töltött az Al-Dunán, hogy közel vigye ezt a czélt a megvalósításhoz. De az al-dunai állapotok tanúlmányozásából meggyőződött Széchenyi arról, hogy a zuhatagoknak hajózhatóvá tétele a technikának akkori segéd- eszközeivel még nagy erőfeszítések és költségek árán sem lesz egyhamar teljes mértékben végrehajtható. Hogy azonban az Al-Dunán a közlekedést mégis minden időre biztosítsa, egy alkalmas közlekedési út létesítését tűzte ki föladatáúl, mely a Duna balpartján Moldovától egészen a Vaskapun túlig halad. S erre csakhamar ki is dolgoztatta a terveket Vásárhelyi Pál hírneves mérnök hazánkfia vezetése alatt. S miután a kormány az erre szükséges költséget megadta, Széchenyi már 1834-ben megkezdette ennek az útnak