Seite - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

72 az építését, mely 1837-ben át is adatott a forgalomnak. Ezzel az úttal az volt a fő czélja, hogy ha alacsony vízálláskor meg van akadályozva a hajózás, legalább a száraz úton való szállítás legyen lehetséges. Ez az út, mely megteremtőjéről Széchenyi-út nevet visel, méltó párja a Duna túlsó oldalán egykor épített Traján-útnak, s oly kiváló alkotás, mely a maga nemében méltán páratlannak mondható. Az útat legnagyobb részében, de különösen a Kazán-szorosban egyenesen a vízből kiemelkedő sziklafalba kellett vésni, még pedig néhol olyan mély oldal váj ássál, hogy a meredek sziklafal ernyőszerűleg hajlik ki és függ fölötte, míg az útnak a víz felőli szélén falazott kőkorlátot kellett vonni a rajta járó-kelők biztosítására. Óriási erőt és munkát kivánó vállalat volt ez ! Szintén ezen idő alatt készítette el Vásárhelyi Plaviseviczán 1834-ben az aldunai zuhatagok hajózhatóvá tételének nagyszabású tervezetét azon kiterjedt s igen pontosan és lelkiismeretesen végrehajtott fölvételek alapján, melyek különösen az 1834 október 23-án beállott rendkívül alacsony vízállás mellett végrehajtva, a zuhatagok vízjárás- és medersajátságainak lehetőleg hű képét adták. Ezt a rendkívül alacsony vízállást Vásárhelyi arra is sietett fölhasználni, hogy a hajóútban lévő sziklacsúcsokat — a mennyire kézi erővel lehetséges volt — eltávolíttassa, s ez által a hajózást a zuhatagokban, hacsak némileg is, megkönnyítse. így a Stenka-zuhatagnál több kiálló sziklacsúcsot lerepesz- tettek ; a Kozlánál és Dojkénél már nagyobb mennyiségű sziklát távolítottak el, a Dojkénél pedig egy egész kis csatornát repesztettek a jobb parton. Hasonlóképen az Izlás-Tachtaliánál is sok sziklát leromboltak nemcsak szárazon, hanem sekély vízben is. Összesen mintegy 3.500—4.000 köb- méterre lehet tenni azt a sziklamennyiséget, melyet 1834-ben a kis vízállás rövid ideje alatt naponként 1.000—1.500 munkással a hajóútból eltávo- líttattak. Széchenyi e közben ernyedetlenűl folytatta megkezdett munkáját. Első sorban a Széchenyi-út kiépítése volt a főgondja, s ezzel Széchenyi itteni törekvésének legalább egy, habár csak kisebbik részét meg is valósítá. E nagyszabású alkotás iránti hódolattól indíttatva, a Magyar Mérnök- és Epítész-Egylet 1885-ben emléktáblát állított föl a Kazán bejáratánál, mely Széchenyi emlékét örökíti meg e helyen. Vásárhelyi Pál 1834 végére teljesen elkészítette az aldunai szabályo- zási munkálatok tervezetét. Az idők és körülmények azonban úgy alakúltak,