Seite - 75 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

75 57-dik czikkében kimondatott, hogy az aldtinai zuhatagoknál és a Vaskapunál lévő hajózási akadályok elhárítására vonatkozó munkálatok végrehajtásával Ausztria és Magyarország bizatik meg, s a folyam e szakasza melletti parti államok megadják mindazon könnyítéseket, a melyek a munkálatok érde- kében kívánhatok. Kimondta továbbá, hogy az 1871 márczius 13-án kelt londoni szerződés 6. czikkének határozmányai értelmében Ausztria és Magyarország följogosíttatik a szabályozási munkálatok költségeinek a hajó- vámokból leendő fedezésére. Ez az igen fontos határozat, mely a legjobban érdekelt nagyhatalomra bízta a munkálatok végrehajtását, közelébb hozta e rég vajúdó ügyet a megoldáshoz. Még kedvezőbben alakúit a helyzet az által, hogy Ausztria és Magyarország kormányainak közös megegyezése folytán a szabályozási munkák tényleges végrehajtását a költségek fedezése czéljából biztosított ideiglenes díjszedési jognak Magyarországra való átruházása mellett a magyar kormány vállalta magára. Ettől kezdve a magyar kormány és a szakkörök igen élénken foglal- koztak a szóban levő nagy fontosságú munkálatok végrehajtásának tervével. A magyar kormány az országban, különösen a Tisza völgyén dúlt rend- kívüli vízáradások folytán eszközlendő munkálatok fölötti véleményadásra 1879-ben meghívott külföldi kiváló szakférfiakat egyszersmind arra is fölkérte, hogy az aldunai zuhatagok és a Vaskapu hajózhatóvá tételére vonatkozólag a nemzetközi bizottság által készített terveket a helyszínén vizsgálják meg s úgy azokra, valamint általában a szabályozásra nézve adjanak véleményt. E szakférfiak ennek folytán beható birálat és tanúlmány tárgyává tették e nagyfontosságú ügyet s jelentésükben kiterjeszkedtek a tervbe vett munkálatoknak minden részére s a szabályozási terven több rendbeli módosítást hoztak javaslatba. A szabályozás végrehajtását azonban néhány évvel ismét elhalasztatták a kedvezőtlen körülmények, s csak 1883. évben vette ismét kezébe ez ügyet a magyar közmunka- és közlekedésügyi miniszter, báró Kemény Gábor, de legkülönösebben államtitkára, majd pedig a miniszteri széken utódja, Baross Gábor, a nagyszabású alkotásai közben 1892 május 8-án oly váratlanúl elhúnyt kormányférfiú. 1883-ban megbízta Wallandt Ernő akkori országos középítészeti felügyelőt, hogy az eddig erre vonatkozólag tett javaslatok alapúi vétele mellett készítse el a szabályozási munkálatok végleges tervét. 10*