Seite - 85 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

A gy a g edények a Sopron melletti urna-temetőkből. rr Őskori, római és népvándorlási emlékek a Dunán túl. Az emberi nem ős korával foglalkozó tudomány a kovakőből és az obsidiánból tördeléssel és hasogatással előállított durva, nem csiszolt eszközöket a diluviális vagy másként palaeolith korszak egyik ismertető jelének tartja. A Dunántúl majdnem valamennyi megyéjében, különösen Győr-, Veszprém- és Tolnamegyében helyenként nagyobb számmal is kerültek elő ilyen eszközök, névszerint szilánkok és kések, mindazáltal egyéb adatok híján eddig nem lehet állítani, hogy a jégkorszakot megelőző időben ezen a vidéken is laktak volna emberek, annál kevésbbé, minthogy az sem bizonyos, vájjon az említett tárgyak nem későbbi időből származnak-e. A Dunán túl a jégkort követő, ú. n. neolith korral, a csiszolt kőeszközök korával kezdődnek az emberi művelődés történetének adatai. E vidéken ezek az eszközök a legrégiebb emlékei annak, hogy az ember miként próbál- gatja a követ, az agyagot, a csontot, a szarut, a kagylót és a keze ügyébe eső egyéb anyagokat megmunkálni, azokat formálni, először, hogy élete szükségletéhez mérten czélszerűek, majd hogy tetszetősek is legyenek. Ilyen műveltségkori réteget sem sokat ismerünk az országnak túl a dunai részén. Eddig rendszeres ásatással megejtett kutatások Sopronmegyében a Fertő- tónak 1874-ben kiszáradt medréből, továbbá Tolnamegyében a Kapós és a Sió folyó völgyében hoztak napvilágra nagyobb számú tárgyakat, melyek az új kőkori ember keze alkotásai.