Seite - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

96 légiók s cohorsok állomásairól, mások ismét a parancsnokokról, tehát adatai a római építészetnek és a római fegyver történetének. A „legio I. adjutrix" téglái Ó-Szőnyön, a „II. adjutrix" téglái Ó-Budán kivűl Pilis-Maróthon és Duna-Pentelén is találtattak. Itt-ott az alapfalak nagyobb töredékeiből még lehet következtetni az építmény alakjára is. Legfontosabbak a fölíratos kőemlékek. Számos oltár és fogadalmi kő tanúskodik a tartomány vallási állapotairól. Legtöbb a Jupiter tiszteletére emelt fogadalmi kő. Gyakoriak kivált Aquincum tájékán a Silvanusnak emelt oltárok. E fajbeli emlékek is megerősítik azt, hogy már a II. század végén Pannoniában is általánosan el volt terjedve a keleti istenségek, név- szerint Jupiter Dolichenus, illetőleg Mithras rejtelmes tisztelete. Fehérmegyé- ben, Sár-Pentelén, a római államvallás alsó-pannoniai székhelyén, találtak egy fogadalmi követ, melyet a tartomány összes papsága emelt Dolichenusnak. A császárokra vonatkozó fogadalmi kövek, mérföldmutatók, továbbá a katonai elbocsátó levelek és egyéb fölíratos emlékek, valamint általán az összes pannóniai emlékek igen kevés kivétellel a II. század közepe és a IV. század eleje közé eső 150 évnyi időből valók. Ez emlékeink nagyobb politikai eseményekről, a császárok megválasztatásáról, a tartományban tartózkodá- sáról, vagy fontosabb intézkedéseikről nem beszélnek ugyan, mindazáltal tartalmuk megerősíti, kibővíti ismereteinket, föltárja a tartomány katonai és polgári kormányzatának, továbbá a magán életnek számos érdekes mozza- natát. Azonban, ha a római senatus határozatával megsemmisíti valamely császár emlékét, e határozat nyomait megtaláljuk a mi fölíratos köveinken, kivált a mérföldmutatókon. így például Macrinus (217 — 218), Elagabalus (218—222), Alexander Severus (222—235), Maximinus és Maximus (235—238) császárok nevét, sőt néha teljes czímüket is kivésték az ural- kodásuk idejéből való kövek fölíratain. Az emlékek e csoportjában említést érdemelnek még a kő koporsók és a sírkövek, mert egy részt megismertetik a tartomány temetkezési szokásait, más részt pedig domború művű díszítményeik révén a szobrászat körébe tartozván, világot vetnek a művészet ez ágának állapotára a tartományban. Igaz, hogy a halottak iránt való kegyelet nem támasztott nagyobb művészeti követeléseket, azért ez emlékek nem is művészek alkotásai, hanem köz- forgalomban lévő minták szerint kőfaragó műhelyben készültek. Mindazáltal következtetést vonhatunk belőlük a szobrászat itteni gyakorlatára, a meny- nyiben a fejlődöttebb művészet nyoma rendszerint meglátszik a kézműves