Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

101 való beolvadásával majdnem karöltve járt a kereszténység elterjedése és a régi coloniákban vert legelőször mélyebb gyökeret. A Száva vidékén, a hol a rómaiság gyorsabban hódított, a III. század közepétől kezdve a keresztény- ség is gyorsabban terjedt a polgári osztályban; ugyanekkor a Dunán túli vidéken keresztények még mindig csak a katonák között találkoznak. Az itteni kereszténység egyházi szervezetének korábbi történetét szintén homály födi. Az alig keletkezett a II. század legvége előtt, s csak a III., sőt a dunai vidéken a IV. század folyamán fejlődött ki. E szerint a tartomány Római üveg edények a Magyar Nemzeti Múzeumban. két érsekségre oszlott : Alsó-Pannoniában a sirmiumi, Felső-Pannoniában a lauriacumi érsekségre. A Dunán túli püspökségek, vagy inkább egyházi községek: a sabariai, a scarabantiai, a bregetiói, a sopianaei, a curtai, a carpisi, az aquincumi, a lauriacumi érsekség hatósága alá tartoztak. Quirinus sisciai püspököt üldözői Sabariába hurczolták és ott a vízbe dobták. Ez 303-ban történt. A keresztények a vértanúság helyétől nem messze kápolnát építettek, de a vértanút a scarabantiai kapu melletti bazilikába temették. Mintegy 50 év múlva Szent Márton, a későbbi toursi püspök, szülővárosából Sabariából az ariánusok elől menekült. E szerint Sabariában vidékünknek Claudiustól alapított, legrégibb római coloniájában a IV. század-