Seite - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

ìòè díszített csüngők és a körtealakú kengyel. Nevezetesebb lelőhelyek : Komároni- megyében Neszmély, Székesfehérvár mellett a Demkó-hegy, Győrmegyében Csorna és Csorna-Csatár. A három csoportban fölsorolt tárgyakat a hunok, az avarok és a pogány magyarok emlékeinek tartják azok, kik az e fajta régiségekkel foglalkoznak. A sírokban talált római és byzanczi érmek biztosan megjelölik a temetkezések idejének határát. Az anthropologia a koponyákon a mongol és a kaukazusi faj ismertető jeleit állapította meg. Az iránt tehát alig lehet kétség, hogy ama sírok a népvándorlás idejébe, sőt épen a hunok, az avarok és a magyarok idejövetelének éveibe esnek. Arra a kérdésre azonban, vajon a sírokban talált tárgyak mennyiben zsákmányok és mennyiben saját készítményei a hunoknak, az avaroknak és a pogány magyaroknak : a tudomány még eddig határozott választ nem adott. A tokos foglalatú kövekkel díszített, ú. n. rekeszes műveket kivéve, népvándorlási legjellemzőbb tárgyaink Nyugat- Európa országaiban nem fordúlnak elő. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy azok is, ezek is más-más eredetűek. Föltűnik azonban, hogy a filigrános díszítésben ügyes nép oly sok egyforma tárgyat készített, holott épen ez az a díszítési mód, melynél a változatosság önmagától kínálkozik. Ezt az ellenmondást még az sem fejti meg, ha fölteszszük, hogy a hun és avar nők fülbevalóinak jelképi jelentőségük volt. Epen ilyen ellentét van az övdíszeken egy részt at állatok élénk és jellemző mozdúlata, más részt a formák nagyolt, nyers kimunkáltsága közt. E sajátságok arra a föltevésre indítanak bennünket, hogy népvándorlási emlékeinket az ötvösségben nagy járatosságú nép bizonyos fogyasztók kívánalmaihoz mérten valamely piacz számára készítette, és hogy vagy kereskedés, vagy zsákmányolás útján juthattak azok birtokába, a kikkel együtt e vidéken a sírokba kerültek. Pogány magyar övdísz a IX—X. századból,