Seite - 108 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

108 keltáknak népes csomópontjuk volt. Sár-Pentelén egy fogadalmi követ találtak, melyet Pannónia összes papsága emelt Jupiter Dolichenusnak. Tehát ugyanez a táj már a rómaiaknak is egyik vallási fő helyük volt. Tudván azt, hogy az első keresztények mindenütt szembe szállottak a pogány hittel, föltehetjük, hogy azt pannóniai góczpontjain is fölkeresték és ott a hamis istenek ellené- ben templomot emeltek az igaz Istennek. Székes-Fehérvár környékének régi vallási hagyományai még élhettek, talán épületek romjai is őrizték emlékét, és ez lehetett döntő, hogy a magyar kereszténység és királyság megalapítója az ország állami és egyházi szervezésének befejezte után, annak mintegy koronájául ide építse a keresztény királyság templomát. Esztergom, Veszprém, Győr, Pécs, Pannonhalma és Szalavár egykor római telep volt, sőt ismerünk rájuk vonatkozó részint pannóniai, részint népvándorlás-kori keresztény hagyományokat is. Pécsnek és Pannonhalmának a római időbe eső keresztény múltjáról már az előbbi czikkben volt szó. Midőn Géza vajda az esztergomi várhegyet választá székhelyűi, ott már állott egy, Szent István első vértanúnak szentelt templom. Fia, Vajk, a hagyomány szerint itt keresz- teltetett és később itt koronáztatott volna meg. Pannonhalmán Nagy-Károly kápolnát építtetett Szent Márton tiszteletére. Győr ugyanezen császár hittérítő hadjáratának egyik véghelye volt. Veszprém a magyarok bejövetele előtt Szvatopluk atyjának vára lett volna. Szalavárott a római Castrum falai negyven évvel ez előtt még láthatók voltak. Itt már a római időben voltak keresztények, s ide temették el Adrianus római katonát és vértanút. A vár romjain a IX. század elején a Morvaországból elűzött Privína salzburgi munkásokkal várat és templomot építtetett ; emezt a salzburgi érsek szentelte föl. E helyeknek a régi nevei a honfoglaláskor már feledésbe merültek ugyan, de legalább romjaik még fönnállhattak. A rómaiak itteni legnagyobb városát, Aquincumot sem söpörte el a népvándorlás, mert nem is volt rá ideje. A rombolás akkor kezdődött, mikor az Árpád-házi királyok alatt e környéken királyi vár és templomok épültek. Nevét a XV. században Bonfinius már nem tudta, de romjait látta, sőt látták XVIII. századbeli angol útazók is (Pococke, Description of the East and some other countries. London 1743 — !745)- Tehát a pusztúlás csak a legújabb időben vált teljessé, s a maradványok ekkor kerültek a föld alá. Szent István székesfehérvári templomának alapjába is római fölíratos és faragványos kövek voltak befalazva. A város környékén szerte gránit oszlopok töredékeit találták, melyek bizonyára római építmények marad-