Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

120 állanak és fölnyúlva a födél eresze alá, megszakítják a párkányt és az erősen kiszökellő félköríves övet. A mellékhajók falai a keleti oldalon dísz nélkül valók. A mellék-apsisoknak egy-egy félkörívű ablaknyílásuk van, a melyeknek béllete gazdag tagozatú és felső felüket a fő apsist övező párkánynak derék- szögben tört folytatása keríti be, a mi közben tagoltságát megváltoztatja. A mellék-apsisokat azon kivűl a szokásos félköríves öv díszíti. A déli és az éjszaki hosszanti oldalon a mellékhajóknak a keleti homlokhoz hasonló díszük van; azon kivűl falszalagok tagolják, melyek erős kiszökellésüknél fogva pilléreknek is beillenek. A közép-hajó kiemelkedő hosszanti falának, mint az oldalhajóknak ablaknyílásai keskenyek és egyszerűek. Zalamegyében Kapornak község mostani plebánia-temploma, egykor szintén benczés apátsági templom, közeli rokona a lébényinek és vele majd- nem egyidőben, 1217 körűi, épült. Három hajójából csakis a fő hajó és hozzá csatlakozó félkörű apsis, továbbá oromfalas nyugati homlokzata és az ezt közbe fogó két torony maradt fönn. A tornyoknak koczkafejű és attikai lábú oszlopocskákkal elválasztott kettős ablakaik vannak. Az oldalhajókat és apsisaikat most már csak az alapfal töredékei jelölik. Magán alapítványból 1138-ban keletkezett és 1230 körűi újjá épült, de az előbbieknél egyszerűbb elrendezésű benczés apátsági templom volt Zalamegye Csatár községének mostani plebánia-temploma. Egyhajós, félkörű apsisát a hajónál keskenyebb hosszanti szentély köti össze, nyugati homlo- kának közepén négyszögű torony emelkedik, ennek aljában a kapu nyílik, falait kivűl lisenák tagolják. A XIII. században, valószínűleg annak negyedik tizedében, a tatárjárás előtt épült Sopronmegyében Horpácson előbb a Szent Ágoston-rendiek, utóbb a premontreiek zárda-temploma. Csak fő kapuja és belsejében néhány oszlop maradt fönn. De e töredékek, jelesül a kapu formai gazdagsága, elő- kelősége és gondos kimunkáltsága kétségtelenné teszik, hogy e templom egykor méltón képviselte a Dunántúl román és átmeneti kori építészetének művészeti fejlettségét. A kapu választékos gazdagságával e vidék valamennyi emlékét fölülmúlja. Két oldalt hét-hét oszlop tagolja, a melyek a fal mentén derékszögű mélyedésekben koczkaalakú, magas talpakon szabadon állanak; attikai lábukat a talppal saroklevelek kötik össze ; az oszlopok törzsei csavartak és mindegyiknek dísze más-más ; az oszlopfők is levéldíszűek, de egyformák, nemkülönben a kettős tagoltságú, egyszerű vállkövek is ; a boltnyílást tagoló bordák megegyeznek saját oszlopuk törzsével.