Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

124 mellékapsison három-három, a meghosszabbított szentély falain egy-egy a szokottnál valamivel tágasabb és magasabb ablak nyílik. Az ekként beözönlő és a szentélyből szétáradó fény a hajóknak sajátos, bűvös hatású világítást ad; más részt azonban kárára van a belső terjedelemnek, a mennyiben az apsisokat a fő kapun belépőnek szemeihez közelebb tolja. A hajók boltozata újabb, csupán a tornyok közének és aljának részei régiek. Itt, valamint valamennyi pilléren a vastag mészréteg alatt fönmaradt az egykori festés nyoma. A pilléreket tagoló féloszlopok narancssárgák; a részben állati, részben lombdíszű pillérfők pedig sötét vörösre voltak festve. Míg ekként a templom belsejében a kevéssé gazdag, de választékos formák fölött a világítás és a színek uralkodtak : addig külseje a formák bámúlatos gazdagságával pompázik. Meglepő, hogy egy építményt, mely oly egyszerű, szinte szegényes elrendezésből indúl ki, a fölépítésben és pedig külsején ilyen pazarúl elhalmoztak ékítményekkel. Az ellentét még szembe- szökőbb, a mennyiben a fényűzésnek nem olcsó fajtája áll előttünk. A templom e vidéken tört legjobb minőségű, kemény mészkőből épült ; abból van faragva az ékessége is. Bámúlatra kelt a faragásban való nagy jártasság, a szorgalom, a szabatosság ; nincs sehol legkisebb nyoma sem az elhamarkodásnak, vagy tétovázásnak; de még bámúlatosabb a helyes érzék, a melylyel az építő szinte túláradó leleményességét irányozza, úgy, hogy az soha sem csap szertelenségbe ; kimeríthetetlen képzelete elmegy a legtöbbnek határáig, de azt nem lépi át; teljes gazdagságot alkot, a melyben nincs fölösleges. Egy finom érzékű, nagy művész, kinek, sajnos, nem tudjuk a nevét, s kiről csak sejtjük, hogy a francziaországi építészeten táplálkozott, teljes odaadással, de józanúl dúskálódott itt a formák sokaságában és tudatosan élvezte az alkotás örömét. Teremtés közben fokozódott teremtő ereje. Bizonyára a fő homlok- zaton kezdte az építést, a mi kevésbbé volt szokásos. A négyszögletes, zömök két torony és a közbe fogott oromfal még egyszerűek; a szokásos félköríves övre és oszlopocskákkal elválasztott kettős ablakokra szorítkozva, inkább tömegükkel hatnak. A tornyok emeleti szakaszának falán egy gazdagabb alakítású kerek ablakkal azonban váratlanúl jelentkezik a művész, a ki ismerte a csúcsíves építés gazdagságát és vállalkozni készül, hogy e vidéken, a hol az még nem honosodott meg, épen olyan gazdagságot varázsoljon elő a román és átmeneti építés formáival. A két torony között a homlokzat alján, abból kiszökellve, mintegy külön alkotmányként ormos fal emelkedik. Czélja, hogy a kapu értékét