Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

126 fokozza. A mester itt hatalmas ütemben megszólaltatja a formák egész karát. Az oromnak a kapu fölötti mezőjében három karajú ívvel és oszlopokkal szegett fülkékben Krisztus és az apostolok alakjai már jó eleve áhítatra hívják a közeledőt. Alább és oldalt a tornyok falába mélyített fülkékben állati alakok jelképekben beszélnek a vallásos lélek sejtelmeiről. A kapu nyílásának szilárd kézzel formált meánder pereme van ; ezt követi befelé a falba bemélyített czikkes vonal, majd egy másik, mely alig hogy érinti a fal fölszínét, két oldalt könnyen siklik föl a tompa csúcs felé. A béllet díszes törzsű első pár oszlopa a prédát kereső éhes oroszlánnak, az ördög jelképének, hátán áll. Mögötte egy-egy sima törzsű oszlop után négy-négy díszes követ- kezik. A nyílás boltozatát tagoló három csúcsos és beljebb három félkörű ív épen ilyen változatos. Legbelül a bejárat gerendája fölötti ívmezőben egykor két angyaltól tartott mandorlában Krisztus áldólag emelte jobbját. A két hosszanti oldalon a középhajónak a mellékhajók meredek félereszű teteje fölött alig kiemelkedő falán fűrészes párkány és élénk tagolt- ságú hatalmas félköríves öv, a mellékhajóknak szintén fűrészes párkánya alatt pedig karajos ívek öve fut végig, oszloptörzsek és itt-ott kis fülkékben alakos ábrázolások szakítják meg a fal fölszínének egyhangúságát. A keleti oldalon az oromfal hasonlít a nyugatihoz. A három apsison, kivált a középsőn szokatlan pompa tárúl szemeink elé ; a jelképek és ékít- mények nagy sokaságát nehéz lenne egyenként fölsorolni. A mester itt jobban részletez és nem éri be képzelete pazar termékenységével, hanem az ismétléshez folyamodik és azzal szinte káprázatos hatást ér el. A fő apsisnak a falát, mely erős tagoltságú lábazaton áll és melyet fölül lombdíszű párkány és gazdag alakítású karajos ívek öve szegélyez, széltében oszlopokkal és magasságában egy párkánynyal mezőkre osztja. Mindegyik mezőt önmagában álló egésznek tekinti és akként bánik el velők. Az alsó mezőket oszlopos fülkékben szoborművekkel díszíti. A felső mezőkben pedig az ablakok kere- tének és bélletének csudálatos finom érzékű alakításával eléri művészetének tetőpontját, a mit már a kapu díszítésével is sejtetett. Ez abból áll, hogy alkotásának hatását nem csupán a formákra alapítja ; sőt ezek csak másod- rendű eszközök; a fő gondot ama szeszélyes, káprázatos játékra fordítja, a melyet a fény és az árnyék a formák mentén ezer és ezer változatokban játszanak. A helyes arányok mellett ez a legfőbb titka az építésnek. Ez az, a mi a nagyszerűnek élénkséget, az ismétlődő egyformaságnak változatos- ságot, a holt szerkezetnek életet ad.